Teronauta - Fenntarthatóság

Csendes áldozatok - halljuk meg a hangjukat!

Hogyan károsítják a háborús konfliktusok a földet, a vizet és a levegőt?

A legkorábbi ismert háborús beszámoló i.e. 2500-ból származik, egy sumer városállam uralkodójának győzelméről szól. Elmondhatjuk, hogy a harcok, háborúk történelmi távlatokban komoly környezeti megterhelést jelentettek, és jelentős természeti károkat okoztak, ami az elmúlt években is tovább folytatódott világszerte. A konfliktusok során a környezet sokféleképpen szenved károkat, amelyek hosszú távú következményekkel járnak az ökoszisztémákra, a természeti erőforrásokra és az emberi egészségre.

Közvetlen pusztítás:

• Erdőirtás: A katonai műveletek, mint például az ellenséges erők fedezékének eltávolítása vagy a területek lakhatatlanná tétele érdekében végzett irtások hatalmas erdőterületeket pusztíthatnak el. Például a ruandai polgárháború idején a Virunga Nemzeti Park erdőinek jelentős része megsemmisült.

• Talajromlás: A bombázások, a nehéz katonai járművek mozgása és a lövészárkok ásása tönkreteheti a termőtalajt, krátereket hozhat létre és megváltoztathatja a vízelvezetési rendszereket. A talaj szennyeződhet robbanóanyagokkal és nehézfémekkel is.

• Vízkészletek szennyezése: A harcok során sérülhetnek a vízellátó rendszerek, ipari létesítmények és olajfinomítók, ami a folyók, tavak és a talajvíz szennyeződéséhez vezethet. A fel nem robbant lőszerek és a hátrahagyott katonai hulladékok szintén veszélyes anyagokat juttathatnak a vízbe.

Közvetett hatások:

• Biodiverzitás csökkenése: A háborúk élőhelyek pusztulásához, a vadon élő állatok elhullásához vezethetnek a harcok, az orvvadászat és az élelemhiány miatt. A zajszennyezés (pl. robbanások, katonai járművek) zavarhatja az állatok viselkedését és szaporodását.

• Lég- és talajszennyezés: A robbanások, a felgyújtott épületek és ipari létesítmények, valamint a katonai járművek káros anyagokat bocsátanak ki a levegőbe. A talaj szennyeződhet nehézfémekkel, olajjal és más vegyi anyagokkal. Például az iraki háborúk során az olajmezők károsodása jelentős környezeti szennyezést okozott.

• Természeti erőforrások kizsákmányolása: A konfliktusok gyakran a természeti erőforrások (pl. fa, ásványok, olaj) feletti ellenőrzésért folynak, ami ezen erőforrások intenzív és fenntarthatatlan kiaknázásához vezethet.

A konfliktusok komplex módon hatnak a környezetre, és a károk helyreállítása gyakran hosszú és költséges folyamat. A II. világháború hatásai egyes helyeken máig érződnek.

Európa: A kiterjedt bombázások városokat és vidéki területeket egyaránt érintettek, ami a talaj és a vízkészletek lokális szennyeződéséhez vezetett. Az erdők is károkat szenvedtek a harcok és a megnövekedett erőforrás-igény miatt.

Kína: A japán megszállás erdőirtáshoz és a természeti erőforrások kizsákmányolásához vezetett.

A Csendes-óceáni térségben a II. világháború sajátos és súlyos természeti károkat okozott, amelyek eltértek az európai hadszíntéren tapasztaltaktól. Itt a tengeri és szigeti ökoszisztémák szenvedtek jelentős károkat.

Korallzátonyok pusztulása:

• Robbantások: Az amerikai haditengerészet ("Underwater Demolition Teams" - UDT) szándékosan robbantott fel korallzátonyokat a partraszállási zónákban, hogy eltávolítsák az akadályokat, és csatornákat hozzanak létre a partra jutáshoz. Ez a pusztítás fizikailag tönkretette a zátonyokat, és megváltoztatta a tengerfenék morfológiáját. A robbantások maradandó károkat okoztak, és egyes helyeken a zátonyok szerkezete máig sem állt helyre teljesen.
• Építkezések: A repülőterek és más katonai létesítmények építéséhez gyakran használtak élő korallt alapanyagként, ami további pusztítást okozott a zátonyokban.

Szigeti ökoszisztémák károsodása:

• Erdőirtás: A harcok, a bombázások és a katonai bázisok építése jelentős erdőirtáshoz vezetett a szigeteken. A lánctalpas járművek és a tüzérségi tűz szintén károsította a növényzetet.
• Talajromlás: A bombázások krátereket hoztak létre, és a talaj szerkezetét is megváltoztatták. A nehéz katonai jámű forgalom pedig összetömörítette a talajt.
• Invazív fajok: A háború következtében idegen fajok kerültek a szigetekre (pl. patkányok, macskák, kutyák), amelyek komoly veszélyt jelentettek az őshonos élővilágra, különösen a ott fészkelő tengeri madarakra. Egyes madárfajok a háború következtében ki is haltak.

Tengeri élővilág károsodása:

• Hajók elsüllyedése és olajszennyezés: Számtalan hadihajó és kereskedelmi hajó süllyedt el a Csendes-óceánban a harcok során. Becslések szerint több millió tonna olaj süllyedt el a hajókkal a II. világháborúban világszerte. Ezek a roncsok üzemanyagot és más szennyező anyagokat tartalmazhatnak, amelyek lassan szivárognak a tengerbe, károsítva a tengeri élővilágot
• Bálnavadászat: Előfordult, hogy a bálnákat tengeralattjáróknak nézték, és emiatt pusztították őket.

Konkrét példák:

• Guam: A partraszállás előtti bombázások, és a korallzátonyok szándékos lerombolása jelentős károkat okozott a tengerparti ökoszisztémában. A vegetáció eltávolítása csökkentette a sziget viharokkal szembeni ellenálló képességét és növelte az eróziót.
• Peleliu: A szigeteken vívott heves harcok teljesen átalakították a tájat, erdőket pusztítottak el, és a korallzátonyokon is nyomot hagytak a robbantások.
• Midway: A csata során elsüllyedt hajók roncsai ma is a tengerfenéken vannak, potenciális szennyezési forrást jelentve.

A Csendes-óceáni térség sérülékeny szigeti ökoszisztémái különösen érzékenyek voltak a háborús tevékenységre, és a károk helyreállítása sok esetben máig tart. A háború örökségeként számos elsüllyedt hajóroncs is ott maradt, amelyek "ticking ecological time bombs"-ként ("ketyegő ökológiai időzített bomba") is felfoghatók a bennük lévő olaj és más veszélyes anyagok miatt.

Vietnámi háború: Az "Agent Orange" nevű lombirtó szer használata több, mint 2 millió hektárnyi erdő és 200 ezer hektárnyi termőföld pusztulását okozta, emellett súlyos egészségügyi problémákat is eredményezett.

Példák a közelmúltból:

Ukrajnai háború (2022-től): A harcok erdőket, mezőgazdasági területeket pusztítottak el, és veszélyeztetik a vízkészleteket. A nukleáris létesítmények károsodásának kockázata hasonlóan súlyos környezeti következményekkel fenyeget.

• Erdőirtás és élőhelyek pusztulása: Becslések szerint a háború közvetlenül vagy közvetve (pl. tüzek, katonai tevékenység) Ukrajna védett területeinek mintegy 30%-át érintette negatívan. Erdők, vizes élőhelyek és más értékes területek semmisültek meg.
• Vízkészletek szennyezése: A harcok során ipari létesítmények, köztük vegyi üzemek sérültek meg, ami veszélyes anyagok vízbe jutásához vezetett. A felrobbant lőszerek és a katonai tevékenység nehézfémekkel és más toxikus anyagokkal szennyezheti a talajvizet és a felszíni vizeket. A Nova Kahovka gát felrobbanása 2023. júniusában hatalmas áradást okozott, ami szerves hulladékot, olajat, aknákat és fel nem robbant lőszereket sodort a Dnyeper deltájába és a Fekete-tengerbe.
• Légszennyezés: A bombázások, tüzek és ipari létesítmények károsodása jelentős légszennyezést okozott. A becslések szerint a háború első három évében a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége meghaladta Csehország éves kibocsátását (230 millió tonna szén-dioxid-egyenérték).
• Talajszennyezés: A nehéz katonai járművek, a bombázások és a hátrahagyott lőszerek tönkreteszik a termőtalajt, és szennyezik azt nehézfémekkel és más veszélyes anyagokkal.

Iraki háborúk: A mocsarak lecsapolása az 1990-es években a mezopotámiai mocsarak 90%-ának elvesztéséhez vezetett A későbbi években az olajlétesítmények elleni támadások és a hátrahagyott katonai hulladékok jelentős talaj- és vízszennyezést okoztak. A becslések szerint mintegy 141 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gáz keletkezett a háború négy éve alatt, ami 25 millió autó egyéves károsanyag kibocsátásának felel meg.

Szíriai polgárháború: Az erdőirtás, a vízkészletek szennyezése és a vadon élő állatok populációjának csökkenése jelentős problémát okozott az ökoszisztémában.

Gázai övezet konfliktusa (2023-tól):

• Műholdfelvételek elemzései szerint a konfliktus első hónapjaiban a fák és a növényzet 38-80%-a pusztult el. Ez a termékeny talaj elvesztéséhez és hosszú távon elsivatagosodáshoz vezethet.
• A harcok jelentős károkat okoztak a vízi ökoszisztémákban, beleértve a homokdűnéket, a tengerparti lagúnákat és a Wadi Gaza vizes élőhelyet.
• A rombolások hatalmas mennyiségű törmeléket hoztak létre, amely veszélyes anyagokat (pl. azbeszt) tartalmazhat.

Háborúval felérő pusztítás történhet konkrét háborús cselekmények nélkül is.

Az Amazonas őserdő irtása az elmúlt 50 évben rendkívül jelentős volt. 1970 óta az Amazonas több mint 20%-át irtották ki, ami egy körülbelül 761 000 négyzetkilométeres területet jelent – ami csaknem háromszor akkora, mint az Egyesült Királyság.

Az elmúlt 50 év irtásának mértékéről néhány példa:

• 1970 óta: Több mint 700 000 négyzetkilométer (270 000 négyzetmérföld) esőerdő semmisült meg.
• Éves mérték: Becslések szerint 2000. és 2020. között évente 4,2 millió hektár erdő tűnt el, ami Hollandia területénél nagyobb terület.
• Csúcspontok és mélypontok: Az irtás mértéke 2003-ban érte el a csúcspontját, ekkorra becslések szerint közel 25 000 négyzetkilométer erdő tűnt el. Ez 2009-re jelentősen lecsökkent, de 2016-tól ismét növekedést mutat.
• Közel a kritikus ponthoz: A tudósok figyelmeztetnek, hogy ha az irtás eléri a 25%-ot (az 1970-es évekhez képest), az erdő egy száraz, bozótos szavannává alakulhat át. Jelenleg az eredeti erdőterület alig több mint 80%-a maradt meg, és ennek 38%-a valamilyen mértékben degradálódott.

Az irtás fő okai:

• Marhatenyésztés: A legfőbb ok, az irtás mintegy 80%-áért felelős.
• Legális és illegális fakitermelés.
• Az arany és más ásványok bányászata.
• Tüzek: Gyakran szándékosan gyújtanak fel területeket, a későbbi mezőgazdasági célok érdekében történő felhasználásra.
• Magas mezőgazdasági árak: A globális piacokon a szójabab és a marhahús ára magas volt, ami gazdasági ösztönzést adott a termelőknek a területek bővítésére az erdők rovására.
• Infrastrukturális fejlesztések: Új utak építése megnyitotta a korábban nehezen megközelíthető erdőterületeket a mezőgazdaság és a fakitermelés számára.
• Gyenge szabályozás és végrehajtás: Bár léteztek környezetvédelmi törvények, a betartatásuk nem volt elég hatékony.

Az Amazonas őserdő irtása katasztrofális hatással van az ott élő őslakos közösségekre, hiszen életük szorosan összefonódik az erdővel, amely otthonuk, élelmük, gyógyszereik és kulturális identitásuk forrása. Az erdőirtás számos módon veszélyezteti őket:

• Élőhely elvesztése: Az erdőirtás közvetlenül elveszi az őslakosok otthonait és azokat a területeket, ahol hagyományos életmódjukat folytatják (vadászat, halászat, gyűjtögetés). Ez kényszerű elköltözésekhez és a hagyományos életmód feladásához vezethet.
• Erőforrások kimerülése: Az erdőirtás csökkenti a vadállatok, a halak és a gyűjthető növények mennyiségét, ami veszélyezteti az őslakosok élelmezését és megélhetését. A tiszta vízhez való hozzáférés is romolhat a szennyezés miatt.
• Kulturális identitás elvesztése: Az őserdő nemcsak fizikai, hanem spirituális és kulturális jelentőséggel is bír az őslakosok számára. Az irtás lerombolja szent helyeiket, megzavarja rituáléikat és veszélyezteti hagyományos tudásukat.
• Egészségügyi problémák: Az erdőirtással terjedő betegségek (pl. malária) és a környezetszennyezés (pl. bányászatból származó higany) súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak az őslakos közösségekben.
• Konfliktusok és erőszak: Az erőforrásokért (föld, fa, ásványok) folytatott verseny gyakran erőszakhoz vezet az őslakosok és az irtást végzők között. Az őslakosok gyakran válnak erőszak áldozatává, amikor megpróbálják megvédeni földjeiket.

Sok őslakos közösség küzd az Amazonas védelméért és jogaik elismeréséért. Az ő tudásuk és tapasztalatuk kulcsfontosságú lehet a fenntartható erdőgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése szempontjából.

Túl a lokális pusztításon az erdőirtásnak számos súlyos globális hatása van:

• Klímaváltozás: Az erdők jelentős mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el a légkörből, így kulcsszerepet játszanak a klíma szabályozásában. Az erdők irtásakor ez a tárolt szén-dioxid felszabadul, hozzájárulva az üvegházhatás erősödéséhez és a globális felmelegedéshez. Emellett az erdők csökkentik a Föld albedóját (visszaverő képességét), így a sötétebb talaj több napenergiát nyel el, ami szintén melegítő hatású.
• Biodiverzitás csökkenése: Az erdők a Föld szárazföldi fajainak mintegy 80%-ának adnak otthont. Az erdőirtás élőhelyek elvesztéséhez és feldarabolódásához vezet, ami sok faj kihalásához vezethet. A trópusi esőerdők, mint az Amazonas, a Föld legfajgazdagabb ökoszisztémái közé tartoznak, így irtásuk különösen súlyos veszteséget jelent a globális biodiverzitás számára.
• A víz körforgásának megváltozása: Az erdők befolyásolják a helyi és regionális csapadékmintákat azáltal, hogy vizet párologtatnak a levegőbe. Az erdőirtás csökkentheti a csapadékot, ami aszályokhoz vezethet. Emellett az erdők gyökerei segítik a talaj vízvisszatartását, így az irtás növelheti az árvizek és a talajerózió kockázatát.
• Talajerózió és talajdegradáció: A fák gyökerei megkötik a talajt. Az erdőirtás eltávolítja ezt a védőréteget, így a talaj ki van téve a szél és a víz eróziójának, ami a talaj termékenységének csökkenéséhez vezet.
• Hatás az őslakosokra és a helyi közösségekre: Ahogy korábban említettük, az erdőirtás súlyosan érinti az őslakosokat és más, az erdőktől függő közösségeket, veszélyeztetve megélhetésüket, kultúrájukat és egészségüket.

A háborúk környezeti hatásainak felismerése kulcsfontosságú a károk mérséklése, a helyreállítás előmozdítása, és a jövőbeli konfliktusok megelőzése szempontjából. A nemzetközi jog is egyre nagyobb hangsúlyt fektet a környezet védelmére fegyveres konfliktusok idején.

Egyre több olyan kezdeményezés születik, 

amelyek célja az esőerdők regenerálása, illetve megóvása a természetrombolástól. A fenntarthatóság jegyében működnek, azért, hogy biztonságban lehessen a "Föld tüdeje".

Amazon Conservation: Ez a civil szervezet figyeli az erdőirtás mértékét, és támogatja a helyreállítási kezdeményezéseket. Jelentéseik szerint az erdőirtás több mint 55%-kal csökkent az Amazonas vidékén.

Brazília és Kolumbia erdővédelmi programjai: Mindkét ország szigorúbb környezetvédelmi intézkedéseket vezetett be, amelyek jelentősen csökkentették az erdőirtás mértékét.

Hasonló súlyú probléma az óceánok műanyagszennyezése, amely az elmúlt években drámai mértékben növekedett. Egy 2019-es becslés szerint 171 ezermilliárd műanyagrészecske volt már az óceánok vizében. A kutatások azt mutatják, hogy határozott intézkedések nélkül 2040-re akár háromszorosára is nőhet az óceánokba kerülő műanyag mennyisége.

A műanyagok különböző formákban jelennek meg az óceánokban: makro (>200 mm), mezo (5-200 mm) és mikro (<5 mm) méretű részecskék formájában. Különösen veszélyesek a mikroműanyagok, mivel nem csak a vizet szennyezik, hanem a tengeri élőlényeket is mérgezik. A műanyagszennyezés nagy része nem marad a felszínen: a becslések szerint az óceánba kerülő műanyagszemét csak 1%-a úszik a víz felszínén, míg a többi elsüllyed, vagy a tengerfenékre kerül.

A Copernicus Marine Service az Európai Unió Copernicus programjának része, amely ingyenes és nyílt tengeri adatokat biztosít a globális és regionális óceánok állapotáról.