Olvasósarok

A Jövő Paktuma

Az év utolsó hónapjára ajánlott olvasmány egy előremutató és pozitív gondolatokat tartalmazó dokumentum. Szívből ajánljuk, ezzel is felhívva a figyelmét mindazoknak, akik felelősséget éreznek a környezetükért, a jövő generációiért, hogy jó és pozitív erők is munkálkodnak a világban.

Ugyan akkor egyet értünk Kant mondataival: "Nem elegendő minden egyes ember akarata. Szükséges, hogy mindannyian összességükben akarjanak."(Az örök béke)

A Jövő Paktuma (Pact for the Future) egy mérföldkőnek számító, politikailag kötelező érvényű keretrendszer, amelyet az ENSZ tagállamai 2024. szeptemberében fogadtak el a Jövő Csúcstalálkozóján New Yorkban. Célja, hogy a nemzetközi rendszert inkluzívabbá, hatékonyabbá tegye, és felkészítse a 21. század kihívásaira.

Ez évtizedek óta a legátfogóbb nemzetközi megállapodás, amely teljesen új területeket fed le, miközben olyan kérdéseket is megold, amelyek régóta megrekedtek a konszenzus-keresés útvesztőiben. Elsődleges célja, hogy biztosítsa, a nemzetközi intézmények képesek legyenek olyan világban is navigálni, amely jelentősen eltér attól, ahol eredetileg létrehozták őket.

A Paktum nem egy új Agenda 2030, hanem egy kiegészítés és a végrehajtás felgyorsítását célzó útiterv, amely öt fő területre összpontosít:

A Jövő Paktumának főbb pillérei:

• Fenntartható fejlődés és finanszírozás

• Felgyorsítja az Agenda 2030 és a párizsi éghajlatvédelmi megállapodás végrehajtását.
• Elkötelezettséget vállal a szegénység és éhezés felszámolására.
• Reformokat sürget a globális pénzügyi rendszerben, hogy csökkenjen a fejlődő országok finanszírozási hiánya.
• Törekszik a fosszilis tüzelőanyagoktól való átmenetre, összhangban a nettó zéró kibocsátás 2050-ig történő elérésének céljával.

• Nemzetközi béke és biztonság

• Elősegíti a békés és inkluzív társadalmak építését, valamint a konfliktusok kiváltó okainak kezelését.
• Újra elkötelezi magát a nukleáris fegyverek leszerelésére és a fegyverzetellenőrzési kötelezettségek betartására.
• Foglalkozik az új területek, például a világűrben történő fegyverkezéssel, kapcsolatos aggályokkal.
• Kimondja, hogy a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó az új technológiákra, például az autonóm fegyverekre is, a visszaélések megelőzése érdekében.

• Tudomány, technológia, innováció és digitális együttműködés

• Egy Globális Digitális Paktumot (Global Digital Compact) tartalmaz, amelynek célja a digitális szakadék áthidalása és a biztonságos digitális környezet biztosítása mindenki számára.
• Hangsúlyozza a mesterséges intelligencia (MI) felelősségteljes globális irányításának szükségességét.

• Ifjúság és Jövő Nemzedékek

• Deklaráció a Jövő Nemzedékeiről (Declaration on Future Generations) elfogadása, amely a hosszú távú gondolkodást igyekszik beágyazni a jelenlegi politikai döntéshozatalba.
• Erős elkötelezettség az ifjúság érdemi részvételének bővítésére a döntéshozatali folyamatokban, beleértve egy Globális Ifjúsági Befektetési Platformra vonatkozó javaslatot.

• A Globális kormányzás átalakítása

• Ígéretet tesz az ENSZ és más nemzetközi intézmények korszerűsítésére, hogy azok jobban megfeleljenek a mai realitásoknak.
• Célja a bizalom és a nemzetközi szolidaritás erősítése a globális kihívások kezelése érdekében.

Fontos megjegyezni, hogy a Paktum politikai kötelezettség vállalásokat tartalmaz, de nem jogilag kötelező érvényű nemzetközi szerződés, és a végrehajtása a tagállamok jóindulatán és együttműködésén múlik.

A Jövő Nemzedékeiről Szóló Nyilatkozat (Declaration on Future Generations) az ENSZ 2024 szeptemberében elfogadott Jövő Paktumának egyik fő kiegészítő dokumentuma. Lényegi célja, hogy a hosszú távú gondolkodást és a nemzedékek közötti méltányosság elvét beágyazza a jelenlegi globális és nemzeti politikai döntéshozatali folyamatokba.

Főbb elvek és célkitűzések:

A Nyilatkozat elismeri, hogy a jelenlegi generációk tettei vagy tétlensége mélyreható hatással vannak a még meg sem született jövő generációk életére. Az átfogó elv a nemzedékek közötti igazságosság biztosítása, amely a következőket foglalja magában:

• Hosszú távú tervezés: Arra ösztönzi a kormányokat, hogy politikáik kidolgozásakor ne csak a jelenlegi igényeket vegyék figyelembe, hanem azt is, hogyan hatnak döntéseik a jövőre.
• Fenntarthatóság: Megerősíti az éghajlatváltozás elleni globális elkötelezettséget, hangsúlyozva, hogy a jelen generációknak felelőssége megvédeni a környezetet az utánuk következők számára. Ez magában foglalja a fosszilis tüzelőanyagoktól való átmenet felgyorsítását.

• Tudomány és stratégiai előrelátás: Előmozdítja a tudomány, adatok és stratégiai előrejelzések felhasználását a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalban, hogy a kormányzás alkalmazkodó képesebb és reagáló képesebb legyen a jövőbeli kockázatokkal és lehetőségekkel kapcsolatban.
• Ifjúság részvétele: Erős elkötelezettséget vállal az ifjúság érdemi bevonására a döntéshozatali folyamatokba, nemzeti és globális szinten egyaránt.
• Emberi jogok és méltányosság: Hangsúlyozza a fiatalok emberi jogainak védelmét, a megkülönböztetés és erőszak elleni küzdelmet, valamint a társadalmi befogadás előmozdítását.

Gyakorlati intézkedések:

A Nyilatkozat konkrét lépéseket is meghatároz az elvek intézményesítésére és nyomon követésére:

• Kormányzati szintű koordináció: Javasolja, hogy a tagállamok "komplex kormányzati" megközelítést alkalmazzanak a jövő generációk érdekeit védő politikák értékelésében, fejlesztésében és végrehajtásában.
• Javasolja egy ENSZ-különmegbízott (UN Special Envoy) pozíciójának létrehozását a jövő generációinak képviseletére, bár ez még megerősítésre vár.
• Globális ifjúsági befektetési platform: Javaslatot tesz egy platform létrehozására, amely a gyermekek és fiatalok társadalmi-gazdasági fejlődését hivatott támogatni az oktatáshoz, az egészségügyhöz és a tisztességes munkához való hozzáférés révén.

A Nyilatkozat tehát egy politikai felhívás a cselekvésre, amely a rövid távú politikai ciklusokon túlmutató, hosszú távú felelősségvállalást sürget.

"Megnyitottuk az ajtót. Most közös felelősségünk, hogy átlépjünk rajta."- Antonio Guterres ENSZ Főtitkár

Francis Fukuyama: Poszthumán jövendőnk

A biotechnológiai forradalom következményei

Lassan a télbe fordulunk, s az évszakok változását követi a természet elemeinek átalakulása. Az emberiség századai rendületlenül peregnek, ideje megnéznünk, hogy a múló idő milyen változásokat hozhat az emberiség számára? Olvasmányunk nem lesz könnyebb a korábbiaknál, inkább filozofikusabb, mély etika kérdéseket felvető – de a téma aktualitása megkérdőjelezhetetlen.

Francis Fukuyama az Amerikában és Európában egyaránt hatalmas vitákat kiváltó művében egy új, fundamentális fenyegetésre hívja fel a figyelmet. Ha korábbi műve, a "Történelem vége" a liberális demokrácia ideológiai diadalát hirdette, akkor ez a könyv azokra a belső, biológiai kihívásokra fókuszál, amelyek képesek lehetnek aláásni magát az emberi létezést, amelyre a demokrácia épül.

A természet vége? - a biotechnológia etikai csapdái

A humán faktor és a veszély

Fukuyama alapvető tézise szerint a modern biotechnológia – beleértve a genetikai beavatkozást, a neurofarmakológiát és a mesterséges élet létrehozását – forradalmi lehetőségeket rejt magában, de egyben súlyos egzisztenciális kockázatokat is hordoz. Az igazi veszély nem csupán a technológia helytelen használatában rejlik, hanem abban, hogy a genetikai és biológiai módosítások megváltoztatják azt, amit "emberi természetnek" nevezünk.

A könyv központi eleme az emberi méltóság és jogok alapjának, az úgynevezett Humán Faktornak (vagy Factor X) a keresése és védelme. Ez a faktor – amely Fukuyama szerint az emberi lények közös, összetett, veleszületett tulajdonságainak összessége – teszi lehetővé, hogy a liberális demokrácia mindenkit egyenlőnek és azonos jogok birtokosának tekintsen.

A biológiai egyenlőtlenség korszaka

A legélesebb kritika a génmódosítások lehetséges politikai hatásaira irányul. Fukuyama arra figyelmeztet, hogy ha a szülők a jövőben képesek lesznek "tervezett babákat" létrehozni, megválasztva gyermekeik tulajdonságait (intelligencia, fizikai erő, hajlamok), az újfajta, biológiai alapú egyenlőtlenséget teremthet.

Ez a biológiai egyenlőtlenség lényegében felszámolhatja azt az elképzelést, miszerint az emberi faj minden tagja természeténél fogva rendelkezik azonos morális értékkel. Ha a Humán Faktor módosíthatóvá válik, a jogi és politikai egyenlőség elveinek alapja erodálódhat, és a társadalom könnyen két, biológiailag különböző kasztra szakadhat: a megerősített (enhanced) és a természetes emberekre.

Szabályozás vagy tudományos szabadság?

Fukuyama radikális álláspontot foglal el a szabályozás kérdésében. Sokan azzal érvelnek, hogy a géntechnológia etikai határainak kijelölése a "tudományos szabadság" korlátozását jelenti. A szerző viszont azt állítja, hogy az emberi faj védelme és a politikai rend stabilitása fontosabb szempont, mint a tudományos felfedezés abszolút szabadsága bizonyos területeken, különösen, ha az beavatkozik a csíravonal genetikájába (germ-line engineering).

Fukuyama szerint nem elegendő pusztán önkéntes etikai kódexekre hagyatkozni; határozott, globális szintű politikai szabályozásra és tilalmakra van szükség a legnagyobb veszélyt jelentő technológiák esetében.

Gondolatébresztő

A Poszthumán jövendőnk nem egy technológiaellenes kiáltvány, hanem egy mélyen elgondolkodtató politikai, filozófiai munka. Bár egyes kritikusok szerint Fukuyama nézetei konzervatívak, és talán túlzottan fixnek tekinti az "emberi természetet," a könyv feltétlenül releváns. Arra kényszeríti az olvasót, hogy szembesüljön a 21. század legégetőbb etikai kérdésével: Mi az, ami emberré tesz minket, és milyen árat vagyunk hajlandóak fizetni a biológiai "tökéletességért"?

Fukuyama művében arra a következtetésre jut, hogy csak annak a szabadságnak van értelme, amely az emberi fejlődést szolgálja:

"Az igazi szabadság azt jelenti, hogy a politikai közösség szabadon megvédheti az általa legfontosabbnak tartott értékeket, és ez az a szabadság, amellyel élnünk kell a jelenleg zajló biotechnológiai forradalmat illetően." Francis Fukuyama

A könyv kötelező olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek a bioetika, a politikai filozófia és a technológiai fejlődés társadalmi következményei iránt.

Henry Kissinger: Világrend

Ebben a hónapban sem kíméljük meg magunkat a nagy összefüggések áttekintésétől és megértésétől. Jelenünk a múltban, jövőnk a jelenben gyökerezik. A szerző New York-i bestseller művének segítségével megismerhetjük különböző régiók, népek, eszmék egymást szétválasztó, vagy összekötő elemeit, és az egyes döntések szerteágazó következményeit. Ennek tükrében kell a jelenben döntéseket hozni és főképp értelmezni azok utóhatásait, mert a jövő generációinak sorsát alapozzuk most meg! Könyv ismertetőnk ezúttal feltárja azon összefüggéseket, melyeken keresztül megérthetjük e felelősség igazi súlyát.

Henry Kissinger "Világrend" című kötete egy mélyreható és átfogó elemzés a nemzetközi rendszerek kialakulásáról és működéséről, történelmi és filozófiai megközelítésben.

A könyv nem egyszerűen történelmi leírás, hanem Kissinger saját tapasztalatain és diplomata karrierjén alapuló reflexiók gyűjteménye. Az író a diplomácia és a politikai realizmus lencséjén keresztül vizsgálja a különböző civilizációk (például az európai, a kínai, az iszlám és az amerikai) világrendről alkotott elképzeléseit.

A mű központi gondolata, hogy a világrendnek két alapvető típusa létezik:

• A vesztfáliai rendszer: 1648. október 24-én kötötték meg a békét s ezzel lezárták a 30 éves háborút. Ez az európai eredetű modell, amely a nemzeti szuverenitás, az egyensúlyi politika és a diplomáciai interakciók elvein alapul. Kissinger bemutatja, hogyan fejlődött ez a koncepció a 17. századi békeszerződések után, és miként terjedt el globálisan.
• A kínai rendszer: Ez a központosított modell, amely a kínai civilizáció kivételességének gondolatán és a harmonikus, hierarchikus rend fenntartásán alapul.

Kissinger 2015-ös művében kritikusan szemléli a  világhelyzetet, ahol a hagyományos nemzetállami keretek meglazulnak, és a globalizáció, a technológiai fejlődés és a nem állami szereplők (például terrorista szervezetek) térnyerése új kihívásokat jelent. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon fenntartható-e a nyugati típusú liberális világrend egy olyan környezetben, ahol a különböző kultúrák és értékek ütköznek?

A könyv egyik legfőbb erőssége a szerző enciklopédikus tudása, és a komplex politikai elméletek érthető, történeti példákon keresztül történő magyarázata. Nehézsége viszont lehet, hogy a stílusa – ami helyenként meglehetősen akadémikus és száraz, ezzel megnehezítheti az olvasást a nagyközönség számára.

"Káosz fenyeget a mindeddig példátlan egymásrautaltság és kölcsönös függőség dacára: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai, a népirtás ma is jelen levő gyakorlata, és azoknak az új technológiáknak a terjedése, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat." – fogalmaz könyve tizedik oldalán.

Összefoglalva, a mára már két kiadást megélt "Világrend" kötelező olvasmány mindazoknak, akiket érdekel a geopolitika, a történelem és a nemzetközi kapcsolatok. A mű provokatív kérdéseket vet fel, és arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a mai globális rendszerek törékenységén és a jövő lehetséges irányain.

Zbigniew Brzezinski: A stratégiai vízió: Amerika és a globális hatalom válsága

Az ősz kezdetére mi mást javasolhatnánk, mint egy "forró" olvasmányt 2012-ből. Ritka az olyan geopolitikai alkotás, amely több, mint egy évtized után sem veszít aktualitásából. Elég, ha felidézzük a könyv egyik fejezetének címét: "A világ Amerika után: 2025-ben nem kínai, hanem kaotikus".  Kell-e ennél ékesebb bizonyíték?

Zbigniew Brzezinski A stratégiai vízió című könyve egyfajta figyelmeztetés az Egyesült Államok számára, ami a geopolitikai hatalom globális átrendeződéséről szól. A szerző amellett érvel, hogy az amerikai hegemónia kora véget ért, és az országnak radikálisan át kell gondolnia a globális szerepét.

Brzezinski műve egy megfontolt és időtálló elemzés a modern geopolitikáról. Míg egyes javaslatai talán túlságosan optimisták, a fő tézisei, mint például a globális hatalom átrendeződése és az amerikai belső problémák fontossága, különösen relevánsak maradtak azóta is. A stratégiai vízió egy komplex, nélkülözhetetlen olvasmány mindazok számára, akik szeretnék megérteni a 21. századi nemzetközi politika alakulását.

1. A hatalom átrendeződése: A globális egyeduralom vége

Brzezinski írása elején kifejti: az Egyesült Államoknak szembe kell néznie azzal, hogy az ázsiai országok, elsősorban Kína, gazdasági és politikai értelemben is egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Szerinte a bipoláris (USA-Szovjetunió) és az azt követő egypólusú (USA) világrend után egy új, globálisan megosztott hatalmi struktúra alakul ki. Ezt a változást nem az USA hanyatlása, hanem más országok felemelkedése okozza. Brzezinski az eurázsiai kontinensre koncentrál, amelyet a geopolitikai dinamika új központjaként ír le. "… alapvető globális stabilitás nélkül kudarcot fog vallani a szükséges globális együttműködésre irányuló minden erőfeszítés."

A visszaszoruló-Nyugat koncepció alapján éles figyelmeztetést kap az Európai Unió is: "…úgy viselkedik, mintha a központi politika célja az lenne, hogy a világ legkényelmesebb szociális otthonává váljon."

2. Amerika belső válságai: A politikai és társadalmi megosztottság

A külső kihívások mellett a szerző kiemeli az Egyesült Államok belső problémáit is. A könyv rámutat az amerikai társadalom növekvő polarizációjára, a gazdasági egyenlőtlenségekre és a politikai rendszer megbénulására. Brzezinski azt állítja, hogy az amerikai politikai elit nem képes hatékonyan kezelni ezeket a problémákat, ami gyengíti az ország globális pozícióját. A szerző szerint a demagógia és a rövidtávú politikai érdekek felülírják a hosszú távú stratégiai gondolkodást, ami elengedhetetlen lenne az USA megújulásához. "…széles körű tudatlanságból fakadóan az emberek még fogékonyabbak lesznek a demagóg módon szított félelmek iránt."

3. A globális politikai ébredés (gobal political awakening)

Ez a koncepció a könyv egyik legérdekesebb része. Brzezinski szerint az internet és a közösségi média elterjedése egy olyan jelenséget indított el, amelyet "globális politikai ébredésnek" nevez. Ez azt jelenti, hogy a világ egyre nagyobb részén válnak a lakosok tájékozottabbá a politikai és társadalmi kérdésekben, ezáltal aktívabban követelik jogaikat. Ez a változás kihívást jelent a tekintélyelvű rezsimeknek és a politikai elitnek, de új lehetőségeket is teremt a demokrácia terjesztésére. "A félelem táplálta demagógia rendkívül hatásos lehet rövid távon, de súlyos belső és külső következményekkel jár hosszú távon."

4. Külpolitikai javaslatok: Az új globális stratégia szükségessége

Brzezinski a könyv utolsó részében konkrét javaslatokat tesz. Azt tanácsolja, hogy az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a militarista megközelítéssel, és a globális partnerségekre kell koncentrálnia. Szerinte az USA-nak meg kell erősítenie szövetségeseit Európában és Ázsiában, és konstruktív kapcsolatot kell kiépítenie Oroszországgal és Kínával. Kiemeli, hogy az eurázsiai térség stabilitása kulcsfontosságú, és Amerikának el kell kerülnie a felesleges konfrontációkat. A könyv hangsúlyozza, hogy az USA-nak a saját belső problémáira kell összpontosítania, hiszen csak egy megújult és megerősödött Amerika képes sikeresen navigálni az új, többpólusú világrendben.

Figyelemre és gondos értelmezésre váró olvasmányt tartunk a kezünkben. Egyik fontos üzenete, hogy megértsük a "türelmes ambíció és a meggondolatlan önámítás közti különbséget."

Jared Diamond: Összeomlás

Az e havi, olvasásra ajánlott mű nem egy friss munka, annál inkább időtálló. Bizonyítéka annak, hogy alapvető problémákat hordozunk hosszú évtizedeken keresztül, s közben reménykedünk, hogy a döntésre felhatalmazott vezetők kellő bölcsességgel kezelik a felmerülő nehézségeket. Társadalmi léptékben tehet-e az egyén hatékonyan bármit is? Örök dilemma, de ha megfogadjuk a szerző tanácsát, akkor a válaszunk feltétlenül ez: igen!

Jared Diamond: Összeomlás című könyve azt vizsgálja, hogy miért omlottak össze egyes társadalmak a múltban, míg mások fennmaradtak? Diamond öt fő tényezőt azonosít, amelyek hozzájárulhatnak egy társadalom összeomlásához:

1. Környezeti károk: Erdőirtás, talajerózió, vízkészletek kimerítése stb.
2. Klimatikus változások: Természetes vagy ember okozta éghajlatváltozás.
3. Ellenséges szomszédok: Háborúk, konfliktusok.
4. A kereskedelmi partnerek elvesztése: A külső támogatás megszűnése.
5. A társadalom válasza a problémákra: Képtelenség a változásra vagy a problémák felismerésére.

A könyv számos esettanulmányon keresztül mutatja be ezeknek a tényezőknek a hatását, többek között a húsvét-szigeteki civilizáció, a maja civilizáció, a grönlandi vikingek és az anasazi kultúra példáján. Diamond hangsúlyozza, hogy a múlt társadalmainak hibáiból sokat tanulhatunk, és ez segíthet elkerülni a hasonlók elkövetését a jelenlegi globális társadalom számára.

A könyv fő üzenete, hogy a társadalmaknak lehetőségük van a sikerre vagy akár a bukásra is – mert a fenntartható döntések meghozatala kulcsfontosságú a hosszú távú túléléshez.

Jared Diamond külön hangsúlyt fektet annak bemutatására, hogy a klimatikus változások hogyan járulhatnak hozzá egy társadalom bukásához. Ebben a kontextusban a klimatikus változások nem csupán a modern értelemben vett, ember okozta globális felmelegedést jelentik, hanem a természetes éghajlati ingadozásokat is, mint például a tartós aszályok, áradások, vagy a hőmérséklet jelentős eltolódásai.

Az író számos esettanulmányon keresztül illusztrálja a klimatikus változások szerepét a társadalmak összeomlásában:

• A grönlandi vikingek: A 10. századtól kezdve telepedtek meg Grönlandon, de a 15. századra eltűntek. Diamond szerint a kis jégkorszak beköszönte jelentősen megnehezítette az életüket. A lehűlő éghajlat rövidebb vegetációs időszakot, a legelők csökkenését és a tenger befagyását eredményezte, ami akadályozta a hajózást és a kereskedelmet. Bár a vikingek tisztában voltak a helyi eszkimók túlélési módszereivel (pl. halászat), kulturális okokból sokáig ódzkodtak azok átvételétől, ami hozzájárult a hanyatlásukhoz. Ebben az esetben a klimatikus változás egy már amúgy is törékeny helyzetet súlyosbított.
• A maja civilizáció: A klasszikus maja civilizáció a mai Mexikó és Közép-Amerika területén virágzott, majd a 9. század körül rejtélyes módon összeomlott. Számos elmélet létezik az okokra, de a paleoklimatikus bizonyítékok (pl. tóüledékek elemzése) tartós és súlyos aszályokat tártak fel ebben az időszakban. Diamond amellett érvel, hogy ezek az aszályok jelentősen hozzájárulhattak a társadalmi feszültségekhez, a mezőgazdasági termelés csökkenéséhez és végső soron a civilizáció összeomlásához, különösen egy olyan társadalomban, amely nagymértékben függött a csapadékos időjárástól a mezőgazdaság szempontjából.

Diamond hangsúlyozza, hogy a klimatikus változások önmagukban nem feltétlenül vezetnek összeomláshoz, de kritikus tényezővé válhatnak, ha egy társadalom már más problémákkal is küzd (pl. környezeti károk, túlnépesedés, merev társadalmi struktúrák). A társadalom reakciója a klimatikus kihívásokra kulcsfontosságú a túlélés szempontjából. Ha egy közösség képes adaptálódni az új körülményekhez, az csökkentheti az összeomlás kockázatát. A klimatikus változások olyan külső tényezők, amely komoly próba elé állíthat egy társadalmat, és a hatásuk nagy mértékben függ a társadalom rugalmasságától és alkalmazkodó képességétől.

A Összeomlás című könyvében Jared Diamond kiemelten foglalkozik a környezeti károkkal is, mint az egyik leggyakoribb és legjelentősebb tényezővel, amely hozzájárulhat egy társadalom összeomlásához. Ezek a károk gyakran az emberi tevékenység következményei, és hosszú távon alááshatják a társadalom fennmaradásához szükséges erőforrásokat.

A szerző számos környezeti károsodást említ és illusztrál esettanulmányokon keresztül:

• Erdőirtás és a természetes élőhelyek pusztítása: Az erdők kiirtása nem csupán a faanyag elvesztését jelenti, hanem talajerózióhoz, a vízkörforgás megváltozásához, a biodiverzitás csökkenéséhez is vezethet. A húsvét-szigeteki civilizáció egyik központi példája, ahol az erdők kiirtása (valószínűleg a monumentális szobrok szállításához és tűzifához) súlyos talajeróziót és a termékenység csökkenését okozta, hozzájárulva a társadalom hanyatlásához.
• Talajerózió: A nem megfelelő mezőgazdasági technikák, az erdőirtás és a túlzott legeltetés mind hozzájárulhatnak a termékeny felső talajréteg elvesztéséhez. Ez csökkenti a mezőgazdasági termelékenységet és veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot. Diamond említi például az ókori Mezopotámiát, ahol az öntözés okozta elszikesedés és a talajerózió szerepet játszhatott egyes civilizációk hanyatlásában.
• Vízkészletek kimerítése és szennyezése: A túlzott vízkivétel, a nem fenntartható öntözési módszerek és a szennyezés mind veszélyeztethetik az édesvízkészleteket. A könyvben szerepelnek példák olyan társadalmakra, ahol a vízhiány komoly problémákat okozott.
• A biodiverzitás csökkenése: A fajok kihalása és az ökoszisztémák leromlása csökkentheti a társadalom számára elérhető erőforrások sokféleségét és a természetes ökoszisztéma-szolgáltatásokat (pl. beporzás, talajtermékenység).
• Túlnépesedés a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest: Bár nem közvetlenül környezeti kár, a túlnépesedés fokozhatja a környezetre nehezedő nyomást, felgyorsítva az erőforrások kimerülését és a környezeti hatásokat.

Diamond kiemeli, hogy ezek a környezeti problémák gyakran nem önállóan jelentkeznek, hanem egymással összefüggésben, és más tényezőkkel (pl. klimatikus változások, politikai instabilitás) kölcsönhatásban vezethetnek egy társadalom összeomlásához. A társadalom képessége arra, hogy felismerje és kezelje ezeket a környezeti problémákat, kulcsfontosságú a hosszú távú fennmaradás szempontjából.

.

Peter Lee - Igazságháborúk

Igen sokan, igen sokszor gondolják, s ebből a meggyőződésükből nagyon ritkán engednek, hogy bizonyos kérdéskörökben a birtokukban van az abszolút igazság. Érdemes ezért végiggondolni júliusi könyvajánlásunk szerzőjének megközelítéseit a "kisajátított" igazságokról. Nem könnyed nyári kikapcsolódást ajánlunk, hanem a hőségtől független "izzasztó" elmélyedést.

Peter Lee Igazságháborúk című könyve egy provokatív és elgondolkodtató olvasmány, amely korunk három nagy globális válságát – a klímaváltozást, a katonai beavatkozásokat és a pénzügyi összeomlást – vizsgálja azon keresztül, hogy a különböző érdekcsoportok hogyan használják fel az "igazságot" céljaik elérésére.

Lee nem azt kérdezi, hogy mi az igazság ezekben a kérdésekben, hanem azt, hogy hogyan használják fel az igazságot – vagy annak állításait – a viselkedés, a hozzáállás és az identitás alakítására? Bemutatja, hogy a versengő narratívák hogyan küzdenek egymással azért, hogy meghatározzák, mit tartunk igaznak, és ez hogyan befolyásolja a politikai döntéseket, valamint a társadalmi reakciókat.

A könyv erőssége, hogy nem elégszik meg a felszínes elemzéssel, hanem mélyrehatóan feltárja azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a "háborús" retorika – legyen szó a terrorizmus, a felmelegedés vagy a szegénység elleni harcról – beépül a közbeszédbe, és hogyan befolyásolja ez a valóságérzékelésünket.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy bár a könyv ambiciózus és hozzáértő bevezetést nyújt az igazság, az objektivitás és a bizonyítékok körüli akadémiai vitákba, a politikai döntéshozatalba, hiányzik belőle annak részletesebb vizsgálata, hogy az ellenérvek hogyan változnak az idő múlásával.

Peter Lee Igazságháborúk című könyve értékes olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek a globális válságok politikai és társadalmi dimenziói iránt, és szeretnék megérteni, hogy az "igazság" fogalma hogyan válik a hatalmi harcok eszközévé a modern világban.

Fordítsunk kiemelt figyelmet a klímaválsággal kapcsolatos álláspontok kibontására. Ebben a fejezetben azt vizsgálja a szerző, hogy a klímaváltozás narratívája hogyan épül fel és hogyan használják fel különböző szereplők az "igazságot" a globális felmelegedésről saját céljaik elérésére. Kiemeli, hogy a tudományos konszenzus a klímaváltozás tényéről és annak emberi eredetéről egy erős "igazságként" jelenik meg, amelyet a környezetvédelmi szervezetek, a tudósok és egyes politikai szereplők a cselekvésre való ösztönzésre használnak. Lee rámutat azonban arra is, hogy ezzel az "igazsággal" szemben más narratívák is léteznek, amelyek megkérdőjelezik a klímaváltozás mértékét, emberi eredetét, vagy a sürgős cselekvés szükségességét. Ezek a narratívák gyakran gazdasági érdekeket képviselő csoportoktól vagy olyan politikai ideológiáktól származnak, amelyek a gazdasági növekedést és a szabadpiaci elveket helyezik előtérbe.

A könyv e részében megismerhetjük, hogy a különböző szereplők hogyan használják fel a tudományos adatokat, a retorikai eszközöket és a médiát annak érdekében, hogy a saját "igazságukat" érvényesítsék a közvéleményben és a politikai döntéshozók körében. Például bemutatja, hogyan hangsúlyozzák a klímaváltozás ellenzői a tudományos bizonytalanságokat vagy a gazdasági következményeket, míg a támogatók a katasztrófa forgatókönyveit és a tudományos konszenzust emelik ki.

Lee nem foglal állást abban, hogy melyik narratíva az "igaz", hanem inkább arra fókuszál, hogy hogyan működnek ezek a versengő igazságok, és milyen hatással vannak a klímaváltozással kapcsolatos diskurzusra és a lehetséges intézkedésekre. Rávilágít arra, hogy a felmelegedésről szóló vita nem csupán tudományos kérdés, hanem egyben politikai és társadalmi harc is az igazságért. Ahogy Lee fogalmaz:

"A globális felmelegedés körüli vita nem csupán a Celsius-fokok emelkedéséről vagy a jégtakarók olvadásáról szól, hanem arról is, hogy melyik narratíva válik uralkodóvá: a sürgős cselekvés imperatívusza vagy a gazdasági növekedés prioritása. Mindkét oldal az 'igazság' különböző aspektusaira hivatkozik – a tudományos adatokra, a gazdasági modellekre, az etikai elvekre –, hogy alátámassza a saját álláspontját, ezzel is illusztrálva, hogy az igazság a modern 'igazságháborúkban' éppoly fontos fegyver, mint maga a tény."

Lipcsei Charta 2007

"Városainknak alkalmazkodni kell az éghajlatváltozás okozta veszélyhez. A jól tervezett városfejlesztés elősegítheti a gazdasági növekedést úgy is, hogy ez nem jár nagyobb környezetszennyezéssel, sőt segítheti a környezetminőség javulását és a szén-dioxid kibocsátás csökkentését. A városok ezen eredményeket innovatív megelőző, káros következményeket csökkentő, adaptációs intézkedések útján érhetik el, melyet előmozdíthat az új iparágak és a környezetkímélő vállalkozások elterjedése"

2020-ban megszületett az Új Lipcsei Charta, amely átdolgozta a 2007-es Lipcsei Charta elveit. Miért volt erre szükség?

A fő globális trendek közvetlenül érintik Európa városait, és társadalmunk egyenlőtlenségeinek növekedésével fenyegetik. Az NLC azonosítja az "éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését, az erőforrások szűkösségét, a migrációs mozgásokat, a demográfiai változásokat, a járványokat és a gazdasági folyamatok gyors változását", valamint a "digitális technológiákat", amelyek előnyöket és kihívásokat egyaránt kínálnak, miközben "drasztikusan átalakítják" társadalmunkat.[1]

A Charta az átalakuló város három formáját emeli ki, amelyek európai viszonylatban sok lehetőséget rejtenek az emberek életminőségének javítása szempontjából:

• (Környezeti) A zöld város: támogatja a globális felmelegedés elleni küzdelmet és a levegő, a víz, a talaj és a földhasználat magas környezeti minőségét, valamint a zöld és szabadidős területekhez való hozzáférést.

• (Társadalmi) Az igazságos város: esélyegyenlőséget és környezeti igazságosságot biztosítva mindenki számára, nemtől, társadalmi-gazdasági állapottól, kortól és származástól függetlenül.
   
• (Gazdasági) A produktív város: szilárd pénzügyi alapok biztosítása mellett munkahelyek teremtése a fenntartható városfejlesztéshez a diverzifikált helyi gazdaságok és az innovációt támogató környezet révén.

Az igazságos, zöld és produktív városok átalakító erejének kiaknázásához a jó kormányzás kulcsfontosságú elveinek megvalósítása szükséges, melyeket a következők:

• Várospolitika a közjó érdekében: a hatóságoknak az általános jólét érdekében kell cselekedniük, szolgáltatásokat és infrastruktúrát kell nyújtaniuk a közjó érdekében.
• Integrált megközelítés: a várospolitika minden területét térbeli, ágazati és időbeli dimenziók alapján kell összehangolni.
• Részvétel és közös alkotás (co-creation): minden városi szereplőt és állampolgárt be kell vonni, hogy figyelembe vegyék tudásukat és aggályaikat, valamint erősítsék a helyi demokráciát.
• Többszintű kormányzás: a komplex kihívásokkal szemben együttesen kell fellépni a városi és területi politika minden szintjén – helyi, regionális, nagyvárosi, nemzeti, európai és globális szinten.
• Helyalapú megközelítés: a városi stratégiáknak és a városi finanszírozási eszközöknek a konkrét helyi adottságok alapos elemzésén kell alapulniuk."l

A jövő városainak biztonsága – 2050.

(Danielisz Béla c. főiskolai docens - Sikó Ildikó nyá. r.ezredes, r.tanácsos)

"De talán éppen azért tudunk kitérni egy ilyen vég elől, mert képesek vagyunk most alaposan megvizsgálni e perspektívát." F. Nietzsche

Rezümé

Az időjárás változása földtörténeti korszakokon átívelő folyamat, mely ma már részletesen, tudományos alapossággal dokumentálható korszakokat mutat. Hatása nem csak geológiailag, de társadalmilag is nyomon követhető. Ezek a változások ez idáig a természeti erőkben bekövetkezett átalakulások nyomán alakultak ki. Az élőlények, emberek, állatok, növények több-kevesebb sikerrel igyekeztek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az emberi fejlődés azonban olyan korszakba jutott az ipari forradalommal, amely lassú, szívós munkával képessé tette az emberiséget a bolygó ökológiai befolyásolására. A történelem első olyan korszaka ez, amikor nem a bolygó formálja az emberek életét, hanem a folyamat fordítottja is megfigyelhető. Dacolunk a természet erejével, hasznosítjuk azt a magunk javára, ám kétségtelen tény, hogy korunk globális felmelegedésének egyik, és talán legfőbb oka az emberi tevékenység: a fosszilis tüzelőanyagokból származó extrém mértékű károsanyag kibocsájtás. Ennek felismerése jelentős előrelépés napjainkban, hiszen, ha ismerjük az okozót és a következményeket, akkor hatékonyan felléphetünk a megoldás érdekében. Számba véve a következményeket láthatjuk, hogy bolygó méretű problémáról van szó, ezért globális összefogásra van szükség. Vagyis a nemzetközi szervezetek összehangolt cselekvésére. Ezt kell, hogy kiegészítsék az egyes országok kormányainak intézkedései a megújuló energiaforrások fokozott felhasználása és a fosszilis tüzelőanyagok használatának radikális csökkentése érdekében. A víz, szél, napenergia fokozott bevonása az ipari, lakossági felhasználásba a kulcs, más kibocsájtás csökkentő intézkedések mellett. (repülés, hajózás, közúti közlekedés átalakítása stb.)

Tanulmányunk tárgyai első sorban a városok, fejlődésük, kilátásaik, a fenntartható működtetésük során követendő stratégiák. A városok egyre inkább az emberiség koncentrációjának epicentrumai, hatalmas energia- és infrastrukturális igénnyel. Gazdasági és oktatási központokként az innováció és erőforrás előállítás legfőbb pontjai. Felismerve, hogy az élhetőség feltétel-rendszerében a biztonság alapvető szükséglet, paradigmaváltást szorgalmazunk a városi biztonság gyakorlati kezelésében. Központi helyre kell, hogy kerüljön az éghajlatváltozás okozta kihívásokra való felkészülés, a további problémák megelőzése és a jövő útjainak kimunkálása. A városlakók ökológiai lábnyoma mellett az ökológiai kéznyomra is figyelmet kell fordítani, valamint arra, hogy városaink fejlesztése a természet erőivel harmóniában történjen. A városokat bonyolult alrendszerek működésének összhangja tartja mozgásban, fejlődésben. Ezek sajátos ökoszisztémák, melyekben nem csak emberek vannak jelen, hanem állatok, növények is, melyek egyaránt kitettek a természet erőinek, ezért fel kell készülni az ezzel összefüggő kihívásokra és problémák elhárítására.

A városok erőforrásai korlátozottak, némely esetben szűkösek. A szűkösség óhatatlanul feszültségekhez vezet, s ez magával hozhatja a bűnözés növekedését, az erőszak fokozódását. Kutatások támasztják alá, hogy a hőség növekedésével emelkedik a bűnözés mértéke, a bűncselekmények egyes típusainak száma (lopás, betörés, garázdaság, súlyos testi sértés, emberölés). A rend fenntartására hivatott szervezetek tagjait fel kell készíteni e problémák megoldására. Képzettségben, felszerelésben, modern technikák alkalmazásában egy lépéssel az elkövetők előtt kell járniuk.

A klasszikus rendészeti megközelítések bemutatásával igyekszünk olyan alapvető megoldásokat bemutatni, melyek napjainkban is hasznosíthatók. Képzett, professzionális és elkötelezett rendőrség, kiegészülve a civil biztonsági erők tagjaival és szervezeteivel hatékony egységként működhetnek a városi biztonság megőrzése érdekében. A települési önkormányzatok szerepe és felelőssége megkerülhetetlen., nélkülözhetetlenek az autonóm biztonsági rendszerek kiépítésében. Feltétlen, szilárd jogi alapokon nyugvó felhatalmazással kell bírniuk rendészeti feladataik ellátása során. A biztonság magas szintű garantálása állami és önkormányzati összefogást igényel. Nem nélkülözhető azonban a társadalom támogatása, és a magántársaságok, vállalatok, kkv-k társadalmi felelősség vállalása, különös tekintettel a biztonsági szektorra.

Az egyén elkötelezettségének fontossága elvitathatatlan, hiszen a tudatos, környezetbarát magatartás szó szerint emberi léptékben csökkenti a bolygó terheit. Olyan társadalmi hálózatok építésében kell gondolkodnunk, melyek egymást kiegészítve képesek a negatív és pozitív erőket egyensúlyban tartani.

Tovább olvasom>

Christian Pfister – Heinz Wanner: 

Klíma és társadalom Európában. Az utolsó ezer év.

Vannak "nehéz" olvasmányok. Ezek egy része kellemetlen, mert nagy erőfeszítést igényel a követésük, vagy megértésük. A svájci szerzőpáros könyvére az előbbi jelző igaz, de a második következtetés már nem. Közérthető, gazdagon dokumentált kötetük kézzelfogható közelségbe hozza a klímaváltozás történetét az elmúlt ezer év során. Okszerűen kapcsolódik össze előttünk az éghajlat megváltozása, s az ezt követő társadalmi változások, fordulatok története. Bemutatja a fejlődés periódusait, a hanyatlás és káosz korszakait, vagy éppenséggel a klímaváltozás okozta háborúskodások történetét, a keletkező és elsimuló társadalmi feszültségeket.

Miért érdekes ez számunkra? Nem csak a szinte közhelyszerű megállapítás miatt, hogy aki ismeri a múltját, az alakíthatja a jövőjét, hanem azért is, mert a globális felmelegedés előrehaladtával számba vehetjük a változás hatásait, s ha ezt meg tudjuk tenni, jobban fel tudunk készülni mérséklésükre.

A két svájci szerző az európai klímatörténeti kutatás legfontosabb könyvét tették közzé. Kötelező olvasmánnyá kellene tenni, nem csak a klímavédelem iránt érdeklődőknek, hanem a hivatásos döntéshozóknak is! A klimatikus előrejelzéseik hosszú évtizedekre előre felvázolják lehetőségeinket, s ezekkel élni lehetne, hogy Európa továbbra is a Föld egyik legélhetőbb vidéke maradjon.

A klímaváltozások erőteljes hatást gyakoroltak, gyakorolnak a társadalmakra, gazdaságra és infrastruktúrákra. Korunkban már kevésbé vagyunk kitettek a természet változásainak, s azok utóhatásainak, de éppen ezért kell okulnunk a már egyszer megélt, s regisztrált hatásokból és következményekből.

"Ennek a könyvnek az elkészítése volt az első alkalom, amikor egy klimatológus és egy történész közösen vállalkoztak arra, hogy megírják az utolsó 1000 év éghajlati változásainak és azok társadalomra gyakorolt hatásának történetét." – olvasható a könyv Előszavában.

S még egy megállapítás, mely állandóan a szemünk előtt kell, hogy lebegjen:

"Az emberiség geológiai léptékben értelmezhető természeti erővé formálódott."

Látni, érteni, cselekedni, ezt üzeni számunkra ez a könyv!

Brian Fagan: A nagy felmelegedés: Klímaváltozás és a civilizációk felemelkedése és hanyatlása

"Nehéz olvasmánnyal" kezdtük ajánlásainkat, s most egy nem kevésbé "nehéz", de annál érdekfeszítőbbel folytatjuk. Megismerni a múlt összefüggéseit kulcsot jelenthet a jelen és jövő történéseinek megértéséhez, bizonyos dolgokat előre látni, megelőzni, vagy minimalizálni a károkat. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy a múltbeli klímaváltozások hogyan befolyásolták az emberi civilizációk fejlődését, néha bukását. A Föld éghajlatának több ezer éves történetét követi nyomon, különös hangsúlyt fektetve azokra az időszakokra, amikor jelentős felmelegedés következett be.

A szerző bemutatja, hogy a múlt nagy felmelegedései gyakran hoztak magukkal jelentős társadalmi és gazdasági változásokat. Egyes esetekben a felmelegedés virágzó civilizációk kialakulásához vezetett, míg máskor a szárazság, az éhínség és a népvándorlás miatt civilizációk omlottak össze. Több példával illusztrálva olvashatjuk, hogy a klíma változása milyen alapvető befolyást képes gyakorolni az emberi társadalomra.

Bemutatásra kerül, hogy a jelenlegi globális felmelegedés nem példa nélküli a Föld történetében, de gyorsasága és az emberi tevékenységből eredő jellege egyedülálló kihívásokat jelent.

A könyv tartalma komoly, sőt napjaink valóságát tekintve felhívás szerű kiáltás, hogy értsük meg, és vegyük komolyan múltunk eseményeit és okuljunk belőle. Ugyan akkor olvasmányos stílusban, de tudományos alapossággal íródott, így mindenki számára alapvető és értékes olvasmány. Érdemes időt fordítani megismerésére és az összefüggések átgondolására. Rávilágít a klímaváltozás és az emberi történelem közötti összetett kapcsolatra, és elgondolkodtató perspektívát kínál a jövőre nézve.

A szerzőt idézve: "nem engedhetünk teret a provinciális gondolkodásnak, nem szabad, hogy csak a mi házunk táján felmerülő vízgazdálkodási problémákkal foglalkozzunk. Az ezer évvel ezelőtti meleg évszázadok is azt bizonyítják, hogy a szárazság globális probléma."

Az 1800-as évek elején brit régészek által feltárt II. Ramszesz fáraó szobra ihlette Percy Bysshe Shelleyt az emberi hatalom múlandóságáról (Ozymandias, 1812., Tóth Árpád fordítása). Ami egykor egy hatalmas vezető szimbóluma volt, most egy összetört szobor:

"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:

Nevem Ozymandias, urak ura."

Más semmi jel. A roppant rom körül……."

Higgyük el, az emberiség egyik legfőbb képessége, hogy élni tud az új körülmények teremtette lehetőségekkel, és alkalmazkodni is tud hozzájuk, nem leigázói - csupán Földutazói vagyunk az örökké változó természetnek!

Thomas Halliday: Más - Világok

"Kihalások és újjászületések a Föld történetében" - beszédes alcím, amely azt a ciklikusságot igyekszik érzékeltetni, amely jellemzi bolygónk őstörténetét.

Thomas Halliday könyve egy lenyűgöző utazás a Föld múltjába, a fosszilis leletek segítségével kalauzolva az olvasót, melynek során tizenhat különböző, letűnt világot elevenít meg, bemutatva bolygónk flórájának, faunájának, topográfiájának és éghajlatának hatalmas változásait az elmúlt 550 millió évből.

A könyv nem kronológiai sorrendben halad, hanem visszafelé az időben, a pleisztocén jégkorszak végétől egészen az ediakara időszak tengeri világáig. Minden fejezet egy-egy meghatározott földrajzi helyszínre és geológiai korra fókuszál, részletesen bemutatva az ott élt élőlényeket és az uralkodó környezeti feltételeket. Megismerhetjük például a pliocén korabeli Kenya szavannáit, az eocén Antarktisz trópusi erdeit, a jura időszak mai Németországa területének tengeri ragadozóit, vagy a kambrium korabeli Kína különleges élőlényeit.

Halliday nem csupán a múltbeli ökoszisztémákat tárja elénk, hanem rávilágít az evolúció, a kihalás és az adaptáció dinamikus folyamataira is. Bemutatja, hogy a tömeges kihalásokat követően az élet mindig új formákat öltött, alkalmazkodva az új környezeti feltételekhez. Ezzel párhuzamosan a szerző a jelenlegi környezeti válságra is reagál, hangsúlyozva, hogy a múltban látott drámai változások ismét megtörténhetnek.

A "Más-világok" tudományosan alapos és mindvégig lebilincselő, elbeszélő stílussal tartja fent az olvasók kíváncsiságát. A szerző részletes kutatásaira támaszkodva kelti életre a régmúlt világait, bemutatva az ökoszisztémák kialakulását, a fajok kihalását és helyettesítését, valamint a fajok vándorlását és együttműködésüket.

Thomas Halliday könyve egy elgondolkodtató és tanulságos bepillantás a Föld letűnt korszakaiba, amely segít megérteni bolygónk múltját és a jelenlegi környezeti kihívásokat, s ha tudunk tanulni íratlan történelmünkből,  akkor a bizonytalan jövő sem lesz annyira bizonytalan, hiszen tudunk változtatni rajta!

"Senki se mondja, hogy a múlt halott. A múlt körülöttünk és bennünk van." Oodgeroo Noonucca (ausztrál őslakos költő, politikai aktivista és oktató)