Robotika mindenkinek

A mesterséges intelligencia és a robotika együttműködése új lehetőségeket teremt a fenntarthatóságban – az automatizált döntéshozataltól a prediktív környezet-monitorozásig.

Az Európai Unió MI-rendelete nem csupán az alapvető jogokra és a biztonságra vonatkozó hatályos jogszabályok hatékony érvényesítését hivatott javítani. Célja az is, hogy előmozdítsa a mesterséges intelligenciával kapcsolatos beruházásokat és innovációt az EU-n belül, és elősegítse az MI-alkalmazások egységes piacának létrejöttét.

Európai Bizottság: ".A robotika..................új megoldásokat kínál a társadalmi kihívásokra, az idősödéstől az egészségig, az intelligens közlekedésig, a biztonságig, az energiáig és a környezetig." 

Az automatizálás és a robottechnológia innovációi lehetőséget teremtenek a hatékonyság növelésére, és a környezetre gyakorolt negatív hatások csökkentésére.

A Safegreen 

meggyőződése, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia etikus felhasználása hozzájárulhat egy fenntarthatóbb és élhetőbb jövő megteremtéséhez, mind környezeti (E), mind társadalmi(S), mind irányítási(G) szempontból:

Talósztól Optimus Gen 2-ig és még tovább...

Mi köti össze az irodalmat a technika tudományával?

Rövid összeállításunk vázlatosan bemutatja, hogy a mesterségesen létrehozott, ember formájú, vagy mesterséges intelligenciával bíró lények (automatonok, géplények, majd robotok) milyen utat jártak be az irodalomban a kezdetektől a modern korig.

Az Automatonok kora (az antikvitástól – a 20. század elejéig)

Már az ókori görög mitológiában és legendákban is feltűnnek az emberek által, vagy isteni segítséggel létrehozott mechanikus vagy mágikus szerkezetek. Ezeket még nem robotnak, hanem automatonnak vagy géplénynek nevezték:

• Héphaisztosz istent, az istenek kovácsát gyakran említik, mint aki életnagyságú, fémből készült szolgákat készített.
• Talósz (görög mitológia) egy bronz óriás volt, akit valószínűleg Kréta védelmére teremtettek.

A IX. századi Bagdadban éltek a Banu Musa fivérek. Többek között kezdetleges, ember nagyságú cselédet építettek, mely teát szolgált fel, illetve egy fuvolázó figurát.

1206-ban fejezte be művét Al-Dzsazari, akit a robottechnika atyjának nevezhetünk. Műve címének egyik fordítása "tanulmány gépek tervezéséről".

A középkorban és a reneszánsz idején is megtalálhatók az automatákról szóló legendák, a mesterséges ember (homunkulusz) létrehozásának vágya, vagy mechanikus szerkezetek leírásai. Leonardo da Vinci automaton lovagja – más néven "mechanikus lovag" vagy "robotkatona" – a reneszánsz mérnöki zsenialitás egyik legrejtélyesebb és leglenyűgözőbb alkotása. Ez lehet a robotika előképe, a modern robotika egyik szimbolikus előfutára – mozgásprogramozás, mechanikus vezérlés, emberi forma.

A modern értelemben vett, "mesterséges ember" koncepciója a romantika és a gótikus irodalom idején vált hangsúlyossá:

• Mary Shelley: Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (1818). Bár Victor Frankenstein teremtménye nem gép, hanem biológiai úton, újraélesztett testrészekből lett összeállítva, ő az egyik legfontosabb előképe a későbbi sci-fi robotoknak és mesterséges intelligenciáknak. A mű központi témája a teremtő és teremtmény konfliktusa (az ún. "Frankenstein-komplexus"), valamint a mesterségesen létrehozott lény létezésének értelmetlensége és magánya.
• E. T. A. Hoffmann: A homokember (1816). Ebben a műben szerepel Olympia, az automaton nő, aki tökéletesen emberszerű, de valójában mechanikus bábu. A történet a mesterséges lények és az észlelés valóságának kérdéseit feszegeti.

A 20. század elején Magyarországon is megjelent a géplények témája:

• Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba (1916). Bár a "robot" szó még nem szerepel benne, a regény egy olyan világot ábrázol, amelyet szervetlen, mechanikus, de gondolkodni képes lények népesítenek be, akik a későbbi robotok irodalmi előképei.

A "Robot" születése (1920-as évek)

A ma ismert robot szó a 20. században született meg, és egyetlen irodalmi műnek köszönhető széles körű elterjedése: Karel Čapek: R.U.R. (Rossum's Universal Robots) (színdarab, 1921) használta először a "robot" szót (bár a szó kitalálását a testvérének, Josef Čapeknek tulajdonította). A szó a szláv eredetű robota szóból származik, ami munkát vagy szolgamunkát jelent. A drámában bemutatott "robotok" eredetileg nem fém gépek, hanem mesterségesen előállított, biológiai úton létrehozott, de lélektelen munkások voltak. A történet a géplények fellázadásával és az emberiség pusztulásával végződik, ami a teremtőjük elleni lázadás klasszikus motívumát erősítette.

A Modern Robotika Törvényei (1940-es évektől)

A robotok modern irodalmi megjelenése, és a tudományos-fantasztikus irodalom alapvetéseinek megalkotása Isaac Asimov nevéhez fűződik:

Az 1940-es évektől (első robotos novellája: Robbie, 1940) a Robottörténetek (pl. Én, a robot, A két évszázados ember) és a vele összekapcsolódó Alapítvány-univerzum műveiben Asimov az ember formájú, de szervetlen anyagból készült, pozitronagyú robotok képét teremtette meg. Az ő munkássága alakította ki a populáris kultúra ma ismert robot-képét.

Robotika Három Törvénye: Asimov bevezette a robotok viselkedését szabályozó etikai törvényeket, hogy megvédje az embereket a lázadó géplények fenyegetésétől (ellentétben a R.U.R. végkimenetelétől):

• A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
• A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
• A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, kivéve, ha ez az önvédelem az Első vagy a Második Törvény előírásaiba ütköznék.

Asimov művei a robotok etikáját, az ember és gép közötti viszonyt, valamint a mesterséges intelligencia fejlődésének filozófiai és pszichológiai dilemmáit vizsgálták (pl. Susan Calvin robotpszichológus karaktere révén).

21. századi humanoid robotok

Napjainkra a robotok már nem csupán mechanikus testek: az AI révén érzékelnek, tanulnak és reagálnak, így a gépi forma először kap viselkedési módokat. Ez nem csak technológiai áttörés, hanem új lehetőségek kapuja az egészségügytől az oktatáson át a kreatív iparágakig - ahol a gépek már nem utánozzák, leginkább kiegészítik az emberi képességeket.

A cselekvő, tervező, ügyintéző humanoid robot immáron kilépett az irodalmi alkotások lapjai közül, és kis túlzással már a mindennapi életünk részévé vált, mint például az Optimus Gen 2, vagy a világelső X1 multirobot.

Néhány évtizeden belül szinte bizonyos, hogy ez a technológia része lesz megszokott környezetünknek, ezért lényeges, hogy már most, ezen az ígéretes "technikai hajnalon" etikusan, fenntartható módon éljünk ezzel a technikával és felhasználási módozataival. Az élhetőség és biztonság összekapcsolásával az AI vezérelte humanoid robotok is kivehetik a részüket a maguk módján a Safegreen megközelítés lényegének visszaigazolásában.

"A gép csak eszköz, amely avval, hogy a számítások és értékelések terhének egy részét leveszi az emberek válláról, elősegíti a gyorsabb előrehaladást." – Isaac Asimov, Én, a robot