Teronauta - Biztonság

Geopolitika – a biztonság értelmezési mátrixa

A geopolitika a földrajz és a politika találkozási pontja — azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a földrajzi adottságok (mint például a természeti erőforrások, domborzat, éghajlat,vagy elhelyezkedés) az államok közötti politikai és gazdasági viszonyokat.

Gondoljunk rá úgy, mint egy térképen lejátszódó stratégiai sakkjátszmára, ahol az országok célja, hogy maximalizálják a befolyásukat, védjék érdekeiket, vagy éppenséggel szövetségeket alakítsanak. Egy tengerparti ország más lehetőségekkel és kihívásokkal néz szembe, mint egy belső területen elhelyezkedő állam — és ezek az adottságok jelentős hatással lehetnek arra, hogyan viselkedik nemzetközi szinten.

Főbb geopolitikai irányzatok

1. Klasszikus geopolitika (klasszikus iskolák)

A 19–20. század fordulóján alakult ki, és azt vizsgálja, hogyan hat a földrajzi adottság (pl. tengerhez való hozzáférés, természeti erőforrások, elhelyezkedés) az államok hatalmára.

• Fő képviselők:
• Halford Mackinder – Heartland-elmélet: "Aki uralja Kelet-Európát, az uralja a Heartlandet, aki uralja a Heartlandet, az uralja a világot."
• Alfred Mahan – Tengeri hatalom elmélete: a tengeri fölény kulcsfontosságú a világhatalomhoz.
• Nicholas Spykman – Rimland-elmélet: nem a Heartland, hanem a tengerparti peremterületek (Rimland) uralása a döntő.

2. Realista geopolitika

A nemzetközi rendszer anarchikus, az államok szuverének, és önérdekeiket követik. A hatalom kulcstényező. Jellemzői:

• Erőegyensúly, hatalmi politika
• Állam centrikusság

A biztonsági dilemma a realista geopolitika egyik központi fogalma, amely azt írja le, hogyan válhatnak az államok védelmi intézkedései más államok számára fenyegetéssé, még akkor is, ha eredetileg nem támadó szándékkal történtek. Lényege:

• Egy állam megerősíti katonai képességeit vagy szövetségeket épít, hogy növelje saját biztonságát.
• Más államok ezt fenyegetésként értelmezik, és válaszul ők is fegyverkezni kezdenek.
• Ez az önvédelmi spirál fokozza a feszültséget, és akár háborúhoz is vezethet – még akkor is, ha egyik fél sem akarta azt eredetileg.

Klasszikus példa: Thuküdidész és a peloponnészoszi háború

• Athén hatalmának növekedése félelmet keltett Spártában.
• Spárta válaszul katonai szövetségeket épített és fegyverkezett.
• Ez a kölcsönös bizalmatlanság végül elkerülhetetlenné tette a háborút.

A biztonsági dilemma tehát nemcsak katonai, hanem pszichológiai jelenség is: a szándékok félreértelmezése és a bizalom hiánya miatt az államok gyakran olyan döntéseket hoznak, amelyek végül saját biztonságukat is veszélyeztetik.) Kapcsolódó elmélet: Neorealizmus (Kenneth Waltz)

3. Kritikai geopolitika

A geopolitika nem "semleges leírás", hanem ideológiai konstrukció. Elemzi, hogyan hoznak létre a politikai vezetők "geopolitikai képzeletet".

• Főbb témák:
• Diskurzusok (pl. a "gonosz birodalma", "tengelyhatalmak")
• Média-geopolitika, popkultúra geopolitikája
• Képviselők: Gearóid Ó Tuathail (Gerard Toal), Simon Dalby

Simon Dalby egy kanadai geopolitikai és környezeti biztonsági szakértő, aki a kritikai geopolitika egyik úttörő gondolkodója. Jelenleg a Balsillie School of International Affairs kutatója és a Wilfrid Laurier Egyetem professor emeritusa. Munkássága középpontjában a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a biztonságpolitika összefonódása áll. Olyan könyveket írt, mint:

• Pyromania: Fire and Geopolitics in a Climate Disrupted World (2024)
• Rethinking Environmental Security (2022)
• Anthropocene Geopolitics: Globalization, Security, Sustainability (2020)

Dalby szerint a geopolitikát nem lehet többé a klasszikus hatalmi játszmák mentén értelmezni — a környezeti válságok és az antropocén korszak új kihívásokat állítanak a nemzetközi politika elé. Írásai gyakran kritizálják a hagyományos biztonságfelfogást, és sürgetik a környezeti szempontok beemelését a geopolitikai gondolkodásba.

4. Neoklasszikus geopolitika

Kombinálja a klasszikus téralapú geopolitikát a modern elemzési eszközökkel, például gazdasági, katonai és diplomáciai hatással.

• Jellemzők:
• Geopolitikai érdekzónák (pl. USA vs. Kína Indo-csendes-óceáni térségben)
• Új technológiák szerepe (pl. kiberhadviselés, űrverseny)

5. Geoökonómia

A geopolitika gazdasági eszközökkel való kiterjesztése. A hatalom gyakorlása nemcsak katonai, hanem gazdasági eszközökkel is történik (pl. energiafüggőség, kereskedelmi háborúk).

• Példák:
• Kína: Övezet és Út kezdeményezés
• Oroszország: gáz, mint stratégiai eszköz

6. Posztmodern geopolitika

Elutasítja a fix hatalmi struktúrákat, és a geopolitikát szimbolikus, kulturális és társadalmi konstrukcióként értelmezi.

• Kulcsfogalmak:
• Határok, mint társadalmi konstrukciók
• Identitás, tér, narratíva szerepe a külpolitikában

7. Ökológiai és klíma geopolitika

A klímaváltozás a nemzetközi biztonságra, migrációra, konfliktusokra gyakorolt hatásait vizsgálja.

• Főbb kérdések:
• Vízhiány és háborúk
• Tengerszint-emelkedés geopolitikai következményei
• Zöld energia és globális hatalmi átrendeződés

Alkalmazott geopolitikai stratégiák példákon keresztül:

• USA: containment (feltartóztatás), pivot to Asia

A "Pivot to Asia" (vagy "Asia Pivot") az Egyesült Államok külpolitikájának stratégiai irányváltását jelenti, amelyet Barack Obama elnök hirdetett meg a 2010-es évek elején. A cél az volt, hogy az USA nagyobb figyelmet fordítson Kelet- és Délkelet-Ázsiára, különösen Kína növekvő befolyásának ellensúlyozására. Fő elemei:

• Biztonsági szövetségek megerősítése (pl. Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával)
• Gazdasági kapcsolatok bővítése, különösen a kereskedelem és befektetések terén
• Katonai jelenlét fokozása a csendes-óceáni térségben
• Demokrácia és emberi jogok előmozdítása
• Kapcsolatok elmélyítése Kínával, miközben stratégiai versenyt is folytatnak

• Kína: gazdasági befolyás kiterjesztése, Dél-kínai-tenger militarizálása
• Oroszország: befolyási övezetek helyreállítása (pl. Ukrajna, Kaukázus)
• EU: szuverenitás- és értékalapú külpolitika, energiafüggetlenség

Gearóid Ó Tuathail és Simon Dalby egyaránt meghatározó alakjai a kritikai geopolitika irányzatának, de hangsúlyaik és fókuszaik különböznek. Míg Ó Tuathail a geopolitikai diskurzusokat, azaz a "világ politikai megrajzolásának" nyelvi és kulturális hátterét elemzi, addig Dalby a geopolitikai kihívásokat egy globális környezeti kontextusba helyezi. Az ő kérdésük nem az, hogy "kik hol harcolnak", hanem hogy hogyan értelmezzük magát a harcteret egy megváltozott világban.

A legfrissebb geopolitikai irányok több, egymással összefonódó trend mentén alakulnak, amelyek új kihívásokat és lehetőségeket teremtenek a nemzetközi kapcsolatokban:

• Multipoláris világrend kialakulása – A globális hatalmi egyensúly elmozdul az Egyesült Államok dominanciájától egy többpólusú rendszer felé, ahol Kína, India, Oroszország és más regionális hatalmak is egyre nagyobb szerepet kívánnak játszani.
• Geoökonómia előretörése – A gazdasági eszközök (mint a szankciók, technológiai korlátozások, kereskedelmi háborúk) egyre inkább a geopolitikai versengés eszközeivé válnak. A gazdaság és a biztonságpolitika határai elmosódnak.
• Technológiai szuverenitás és digitális geopolitika – Az 5G, mesterséges intelligencia és félvezetők körüli verseny új "technológiai frontvonalakat" hoz létre, különösen az USA és Kína között.
• Környezeti geopolitika – A klímaváltozás, vízhiány és természeti erőforrásokért folytatott verseny új konfliktusforrásokat teremt, és átalakítja a biztonságpolitikai gondolkodást is – ezt hangsúlyozza például Simon Dalby is.
• Instabilitás és normák gyengülése – A nemzetközi jog és intézményrendszer tekintélye csökken, miközben a konfliktusok egyre gyakrabban fegyveres úton dőlnek el, nem tárgyalóasztalnál.