Teronauta - Biztonság

Klíma- és ökológiai geopolitika

A klíma- és ökológiai geopolitika a klímaváltozás és a környezeti állapotváltozások nemzetközi kapcsolatokra, a hatalmi dinamikákra, valamint a konfliktusokra és együttműködésekre gyakorolt hatásait vizsgálja Ez a terület egyre fontosabbá válik, mivel a környezeti kihívások egyre komplexebben befolyásolják a globális politikát és a biztonságot.

Alapfogalmak és fő területek

• Erőforrás-geopolitika: Ez a hagyományosabb megközelítés a természeti erőforrások (pl. olaj, gáz, víz, ritkaföldfémek) megszerzéséért, ellenőrzéséért és elosztásáért folyó versenyt vizsgálja. A klímaváltozás hatására bizonyos erőforrások (pl. édesvíz, termőföld) szűkössé válhatnak, ami új feszültségeket generálhat.
• Környezeti biztonság: Ez a koncepció a környezeti degradáció biztonsági vonatkozásaira összpontosít, mint például a vízhiány, élelmiszerhiány, természeti katasztrófák, migráció és ezeknek a társadalmi stabilitásra és a regionális konfliktusokra gyakorolt hatása.
• Klímadiplomácia és klímapolitika: Ez a terület az államok közötti tárgyalásokat, megállapodásokat és stratégiákat foglalja magában, amelyek a klímaváltozás elleni fellépést célozzák, például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését vagy az alkalmazkodási intézkedéseket. Ide tartozik a nemzetközi klímacsúcsok (pl. COP) és az ENSZ keretrendszerében zajló egyeztetések is.

• Zöld gazdaság és energiatranzíció: Egy ország vagy régió átáll a fosszilis energia hordozókról), mint a szén, kőolaj, földgáz) megújuló energiaforrásokra (mint a nap-, szél-, víz- vagy geotermikus energia). A megújuló energiaforrások térnyerése és a fenntartható gazdasági modellek felé való elmozdulás új geopolitikai dinamikákat teremt. Ez magában foglalja az energiabiztonság átalakulását, az új technológiákhoz való hozzáférésért folyó versenyt, és az egyes országok gazdasági erejének átrendeződését.

• Klímamigráció: A klímaváltozás által okozott szélsőséges időjárási események, tengerszint-emelkedés és erőforrás-szűkösség emberek millióit kényszerítheti lakóhelyük elhagyására, ami jelentős humanitárius és politikai kihívásokat jelent a befogadó országok számára.

A klíma- és ökológiai geopolitika azért válik kulcsfontosságú területté, mert:

• Globális fenyegetés: A klímaváltozás nem ismer határokat, és hatásai globális szinten érezhetők, ami közös fellépést igényel.
• Konfliktuspotenciál: Az erőforrásokért folytatott verseny, a migrációs nyomás és a természeti katasztrófák súlyosbíthatják a meglévő konfliktusokat vagy újakat generálhatnak.
• Hatalmi átrendeződés: Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség, az alkalmazkodási kapacitás és a zöld technológiákban való vezető szerep új hatalmi egyensúlyokat teremthet a világban.
• Nemzetközi együttműködés szükségessége: A kihívások mértéke megköveteli a nemzetközi együttműködést, de egyben rávilágít a nemzetek közötti érdekellentétekre is.

A klíma- és ökológiai geopolitika jelenlegi trendjei:

• Az Arktiszi jég olvadása: Az Északi-sarkvidék jégtakarójának olvadása új hajózási útvonalakat nyit meg és hozzáférhetővé tesz eddig elérhetetlen természeti erőforrásokat, ami fokozza a geopolitikai versenyt a régióban érdekelt országok (pl. Oroszország, USA, Kanada, Kína) között.
• Vízhiány és vízháborúk: Különösen a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában a vízhiány egyre nagyobb feszültséget okoz a határmenti folyórendszerek (pl. Nílus, Jordán, Mekong) megosztása körül.
• Kína szerepe: Kína egyre nagyobb szerepet játszik a globális klímapolitikában, mind a megújuló energia technológiák fejlesztésében, mind a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos projektjeinek finanszírozásában.
• Az Európai Unió Zöld Megállapodása: Az EU ambiciózus célokat tűzött ki a klímasemlegesség elérésére, ami jelentős gazdasági és geopolitikai hatásokkal járhat mind az unión belül, mind a globális színtéren.

A klíma- és ökológiai geopolitika tehát egy rendkívül összetett és dinamikus terület, amely alapjaiban alakítja át a 21. századi nemzetközi kapcsolatokat és biztonságpolitikai kihívásokat. Ez egy viszonylag új, de gyorsan fejlődő tudományterület, amely multidiszciplináris megközelítést igényel. Éppen ezért nem egyetlen szűk körű "iskola" vagy néhány meghatározó személyiség képviseli, hanem sokféle háttérrel rendelkező kutatók és intézetek foglalkoznak vele.

Főbb képviselői és neves kutatói:

• Akadémiai kutatók és elméletalkotók:
• Geopolitikusok és nemzetközi kapcsolatok szakértői: Sok klasszikus geopolitikai gondolkodó (pl. Halford Mackinder, Alfred Thayer Mahan) munkássága ad alapot, de ők még nem a klímát és ökológiát helyezték a középpontba. Az új generáció azonban már beépíti ezeket a tényezőket az elemzéseikbe.
• Környezettudósok és ökológusok: Ők szolgáltatják azokat a tudományos alapokat (pl. klímaváltozás modellezése, ökoszisztéma-szolgáltatások elemzése), amelyekre a geopolitikai elemzések épülnek.
• Biztonságpolitikai elemzők: Vizsgálják a környezeti degradáció és a klímaváltozás biztonsági kockázatait, mint például a konfliktusok, migráció, államok instabilitása.
• Közgazdászok és energiapolitikai szakértők: A zöld gazdaságra való átállás gazdasági hatásait, az energia átmenet geopolitikai vonatkozásait elemzik.
• Szociológusok és politológusok: A klímaváltozás társadalmi hatásait, a klímapolitikai döntéshozatal folyamatait, az érdekcsoportok szerepét vizsgálják.
• Agytrösztök (Think tankek) és kutatóközpontok:
• Számos nemzetközi és hazai intézet specializálódott erre a területre, vagy van klímával és környezettel foglalkozó részlege.
• Nemzetközi példák:
• Council on Foreign Relations (CFR): Gyakran publikál cikkeket és elemzéseket a klímaváltozás nemzetközi biztonsági és geopolitikai vonatkozásairól.
• Chatham House: Külön programjai vannak a klímaváltozásra, erőforrásokra és geopolitikára fókuszálva.
• Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI): Kutatásokat végez a környezeti változások és a konfliktusok kapcsolatáról.
• World Resources Institute (WRI): Globális szinten foglalkozik fenntarthatósági és környezetvédelmi kérdésekkel, beleértve a geopolitikai vonatkozásokat is.
• European Centre for Climate, Energy and Resource Security (EUCERS): Az energiabiztonság és a klímapolitika geopolitikai dimenzióit vizsgálja Európában.
• TK Társadalmi Ökológiai és Klíma Kutatási Centrum: A Társadalomtudományi Kutatóközponton belül működő csoport, amely multidiszciplinárisan vizsgálja a társadalmi ökológiai és klíma témákat.
• PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet: Bár fő profiljuk a szélesebb értelemben vett geopolitika, a klímaváltozás hatásai egyre inkább megjelennek az elemzéseikben.
• Kormányzati és nemzetközi szervezetek szakértői:
• Az ENSZ különböző szervei (pl. UNEP, IPCC, UNDP), valamint a nagyhatalmak külügyminisztériumai és védelmi minisztériumai egyre több klímával és környezettel foglalkozó szakértőt alkalmaznak a geopolitikai kockázatok felmérésére. Említettem is korábban, hogy az ENSZ-ről és a magyar kormány stratégiájáról szóló bemutatóm is érintheti ezt a területet.
• Szakírók és újságírók:
• Sokan népszerűsítik és teszik szélesebb körben érthetővé a klíma- és ökológiai geopolitika komplex témáit.

Ez az irányzat tehát nem egy zárt klub, hanem egy egyre bővülő terület, amely különböző tudományágak szakértőit vonzza, akik a klímaváltozás és környezeti degradáció globális hatásait, a hatalmi viszonyokra és a nemzetközi biztonságra gyakorolt következményeit vizsgálják.

Kiemelkedő szerzők és műveik:

• Jeffrey D. Sachs: Bár nem kifejezetten "geopolitikus", de a fenntartható fejlődés és a globális környezeti kihívások gazdasági és politikai összefüggéseiről írt munkái (pl. The Age of Sustainable Development) alapvetőek a témában. Gyakran érinti az erőforrás-gazdálkodás és a klímapolitika nemzetközi vonatkozásait.
• Michael T. Klar Számos könyvet írt az erőforrás-geopolitikáról és a konfliktusokról.
• "Resource Wars: The New Landscape of Global Conflict" (2001): Bár régebbi, alapvető mű, amely a szűkülő természeti erőforrások (víz, olaj, ásványok) miatti jövőbeni konfliktusok lehetőségét vizsgálja.
• "Rising Powers, Shrinking Planet: The New Geopolitics of Energy" (2008): Az energiaforrásokért folyó globális versenyt és annak geopolitikai következményeit elemzi.
• Gwyn Prins és Roger Crisp: Kiemelten foglalkoztak a klímaváltozás biztonsági vonatkozásaival.
• "The Security Implications of Climate Change" (2011, SIPRI): Fontos jelentés, amely a klímaváltozás által okozott biztonsági kockázatokat elemzi.
• Harriet Bulkeley és Arthur P. J. Mol: A környezeti kormányzás, a városok klímapolitikai szerepe és a globális környezeti governance témakörében jelentősek.
• Simon Dalby: Kanadai geopolitikai teoretikus, aki sokat írt a klímaváltozás és a biztonság kapcsolatáról, a geopolitikai narratívák átalakulásáról az antropocén korában.
• "Security and Environmental Change" (2009): A környezeti változások biztonsági aspektusait vizsgálja.
• "Anthropocene Geopolitics: Globalisation, Security, Sustainability" (2020): Az antropocén (az ember által dominált geológiai kor) geopolitikai kihívásait taglalja.
• Christian Parenti:
• "Tropic of Chaos: Climate Change and the New Geography of Violence" (2011): A klímaváltozás által súlyosbított társadalmi és politikai instabilitást, valamint az erőszakot vizsgálja a globális "káosz-trópusok" mentén (pl. Száhel-övezet, Kelet-Afrika).
• Kathryn Hochstetler és Manuela Picq: A globális környezeti politika és a nemzetközi környezetvédelmi rezsimek témakörében végeznek kutatásokat.
• Ashley Davson:
• "Extreme Cities: The Peril and Promise of Urban Life in the Age of Climate Change" (2017): A városok sebezhetőségét és alkalmazkodási stratégiáit vizsgálja a klímaváltozás korában, geopolitikai dimenziókkal.
• Naomi Klein: Bár inkább aktivista és kritikus, mint akadémikus, de a klímaváltozásról és a kapitalizmusról írt könyvei széles körben ismertek és befolyásosak.
• "This Changes Everything: Capitalism vs. The Climate" (2014): A klímaváltozást nem csupán környezeti, hanem rendszerszintű, gazdasági és politikai problémaként mutatja be.

Magyar nyelvű szakirodalom:

Magyar nyelven kevesebb átfogó könyv létezik a klíma- és ökológiai geopolitika témájában, mint angolul. Azonban a tudományos folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben egyre több cikk és tanulmány jelenik meg a témában.

• Folyóiratok:
• Nemzet és Biztonság: Gyakran közöl cikkeket a biztonságpolitika és a környezeti fenyegetések összefüggéseiről.
• Külügyi Szemle: A nemzetközi kapcsolatok, így a klímadiplomácia és a környezeti kihívások geopolitikai vonatkozásai is megjelennek benne.
• Magyar Geopolitikai Társaság kiadványai: Érdemes figyelni a társaság publikációit és konferenciáit.

Kritikai geopolitika – környezet és biztonság összefüggései.

A kritikai geopolitika egy viszonylag új, a 20. század végén kialakult gondolkodási irányzat a geopolitikában. Lényegében a hagyományos (klasszikus) geopolitika kritikai felülvizsgálatát jelenti. Míg a klasszikus geopolitika gyakran "objektív" földrajzi tényekre alapozza az államok viselkedésének magyarázatát és a hatalmi politikák igazolását, addig a kritikai geopolitika rákérdez ezekre a "tényekre" és magára a geopolitikai tudás előállítására.

Főbb jellemzők és alapelvek:

• A geopolitikai tudás konstrukciója: A kritikai geopolitika nem tekinti a földrajzi viszonyokat vagy a geopolitikai elemzéseket eleve adott, semleges "tényeknek". Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy a geopolitikai tudás (térképek, elméletek, narratívák) társadalmi, kulturális és politikai konstrukciók. Ez azt jelenti, hogy ezeket a "tudásokat" bizonyos érdekek, hatalmi viszonyok és ideológiák mentén hozzák létre, terjesztik és értelmezik.
• Hatalom és diskurzus: Központi szerepet játszik a hatalom és a diskurzus fogalma. A kritikai geopolitika elemzi, hogyan használják fel a geopolitikai narratívákat (pl. "mi" és "ők", "baráti" és "ellenséges" térségek, "civilizált" és "barbár" területek) a hatalom legitimálására, bizonyos politikák igazolására, vagy éppen más csoportok marginalizálására. A "térkép" nem csak ábrázol, hanem "teremt" is, bizonyos valóságokat rögzít és másokat elrejt.
• Dezaggregáció (felbontás) és dekonstrukció: A kritikai geopolitika célja, hogy leleplezze, "szétszedje" (dekonstruálja) a domináns geopolitikai narratívák mögötti feltételezéseket, előítéleteket és hatalmi érdekeket. Rámutat, hogy a "nemzeti érdek", a "biztonság" vagy a "fenyegetés" fogalmai sem univerzálisak, hanem specifikus kontextusokban és bizonyos aktorok által definiáltak.
• Többdimenziós megközelítés: A klasszikus geopolitika gyakran az államokra és a területi határokra fókuszált. A kritikai geopolitika tágabb perspektívát alkalmaz, figyelembe véve a globális folyamatokat, a transznacionális szereplőket (nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, civil szervezetek), a populáris kultúra (filmek, hírek) szerepét a geopolitikai "igazságok" terjesztésében, és a mindennapi életre gyakorolt hatásokat.
• A "területi csapda" kritikája: John Agnew által bevezetett fogalom, amely arra utal, hogy a klasszikus geopolitika hajlamos volt az államot egy homogén, szuverén egységként, fix határokkal és egyértelmű nemzeti érdekekkel elképzelni. A kritikai geopolitika ezzel szemben hangsúlyozza, hogy az államok belülről sem homogének, és a nemzetközi tér sem pusztán területek összessége, hanem komplex hálózatok, áramlások és kölcsönhatások terepe.
• Alternatív perspektívák: Célja, hogy alternatív geopolitikai értelmezéseket és politikákat kínáljon, amelyek kevésbé hierarchikusak, exkluzívak és konfliktuscentrikusak. Keresi azokat a hangokat és nézőpontokat, amelyeket a domináns geopolitikai diskurzusok elnyomtak vagy marginalizáltak (pl. posztkoloniális perspektívák, feminista geopolitika, ökológiai geopolitika).

Kritikai geopolitika főbb területei (Ó Tuathail csoportosítása):

• Formális geopolitika: A geopolitikai think tankek, egyetemek és akadémiai intézetek által termelt "szakértői" tudás.
• Praktikus geopolitika: A politikusok és állami vezetők által a külpolitika megfogalmazásában és indoklásában használt geopolitikai érvelés.
• Popuális geopolitika: Ahogyan a geopolitikai narratívák a populáris kultúrában (filmek, sorozatok, videojátékok, hírműsorok) megjelennek és terjednek, formálva a közvéleményt.
• Strukturális geopolitika: Azok a mélyebben gyökerező strukturális tényezők (pl. kapitalizmus, globális rendszerek), amelyek meghatározzák a geopolitikai viszonyokat.

Kiemelkedő képviselői és műveik:

• Gearóid Ó Tuathail (Gerard Toal): Az irányzat egyik legfontosabb alapítója és vezető alakja.
• "Critical Geopolitics: The Politics of Writing Global Space" (1996): Kulcsmű, amely lefekteti a kritikai geopolitika elméleti alapjait és módszertanát.
• "The Geopolitics Reader" (szerk. Simon Dalbyvel és Paul Routledge-al): Egy átfogó gyűjtemény a geopolitikai gondolkodásról, amely kritikai kommentárokkal látja el a klasszikus és kortárs szövegeket.
• Simon Dalby: Szintén kulcsfontosságú alak, aki a biztonság, a környezet és a geopolitika kapcsolatát is erősen vizsgálja kritikai perspektívából.
• John Agnew: Hozzájárulása a "területi csapda" koncepciójával és a geopolitika, mint földrajzi tudáskritikájának hangsúlyozásával jelentős.
• Derek Gregory: Munkái a posztkolonializmus és a háború geopolitikai vonatkozásait elemzik.
• Klaus Dodds: Sokat foglalkozik a populáris geopolitikával, különösen a filmek és a sport geopolitikai üzeneteivel.

A kritikai geopolitika megváltoztatta a geopolitikáról való gondolkodásmódot azzal, hogy  segített rávilágítani arra, hogy a geopolitikai elemzések sosem teljesen semlegesek, és mindig beágyazódnak bizonyos hatalmi viszonyokba. Lehetővé tette, hogy a "földrajz" és a "tér" fogalmát ne csak statikus tényezőkként, hanem dinamikus, társadalmilag konstruált elemekként vizsgáljuk. Ez az irányzat különösen releváns a mai, polarizált és dezinformációs dömpinggel terhelt világban, ahol a narratívák és a "valóság" formálása kulcsszerepet játszik a nemzetközi politikában.