A globális felmelegedés paradoxona – Európa extrém időjárása 2025 vége és 2026 eleje között
Semmi sem állandó, csak a változás.
A 2025-ös év egészében Európa számos régiója szenvedett a szélsőségektől: hőhullámok, villámárvizek, aszályok és erdőtüzek váltották egymást, mintha a kontinens egyetlen év alatt próbálta volna végig játszani a klímaváltozás teljes repertoárját.
Ám 2025 vége és 2026 januárja között Európa olyan időjárási hullámvasútra szállt, amely még a tapasztalt meteorológusokat is próbára tette. A kontinens különböző régióiban egymást követték a rendkívül erős szélviharok, a hosszan tartó esőzések, a villámárvizek, majd a tél közepén egy hirtelen, évekkel korábban tapasztalt hidegbetörés. A jelenségek sokakban felvetették a kérdést: ha a bolygó melegszik, hogyan lehetséges, hogy Európa mégis kemény fagyokkal és hóviharokkal szembesül? A válasz a klímarendszer összetettségében rejlik, és éppen ezek a szélsőségek mutatják meg legélesebben, hogyan alakítja át a globális felmelegedés a kontinens időjárását.
2025 őszén már látszott, hogy rendkívüli szezon következik. A Storm Amy nevű viharrendszer szeptember végén, október elején érkezett meg, és 942 hPa (hidropascal)-os minimum légnyomásával, valamint 224 km/h-s széllökéseivel azonnal jelezte, hogy Európa előtt egy szokatlanul aktív és veszélyes időszak áll. A vihar Norvégiát (október 3-10) érte el a legnagyobb erővel, de hatása egész Észak-Európában érezhető volt. A szezon későbbi heteiben a kontinens több pontján alakultak ki heves esőzések és áradások, amelyek a városi infrastruktúrák gyenge pontjaira is rávilágítottak.
2026 januárjában újabb erős viharrendszer érkezett, ezúttal Goretti néven. A Brit-szigeteken és Észak-Európában és Franciaországban okozott jelentős károkat, megbénította a közlekedést, és ismét megmutatta, mennyire sérülékeny a kontinens infrastruktúrája a gyorsan változó időjárási mintákkal szemben. A viharok sorozata azonban csak az egyik oldala volt a történetnek. A tél közepén ugyanis egy hirtelen sztratoszférikus melegedés következtében szétesett a poláris örvény, és a sarkvidéki hideg levegő akadálytalanul zúdult Európa felé. A kontinens több régiója olyan fagyokat tapasztalt, amelyek inkább a 20. század teleit idézték, mint a 21. század melegedő klímáját.
Ez a látszólagos ellentmondás – melegedő bolygó, mégis kemény fagyok – sokak számára zavarba ejtő. A magyarázat azonban logikus, ha megértjük a klímarendszer finom egyensúlyait. A globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy mindenhol és minden időpillanatban melegebb lesz. Sokkal inkább azt, hogy a rendszer instabilabbá válik. A sarkvidék például jóval gyorsabban melegszik, mint a mérsékelt öv, amit arktikus amplifikációnak nevezünk. Ez csökkenti a hőmérséklet-különbséget a két régió között, ami meggyengíti a futóáramlást, a jet streamet. (A jet stream, azaz futóáramlás a Föld légkörének felső részében húzódó, nagy sebességű, keskeny szélcsatorna, amely nyugatról kelet felé áramlik, és alapvetően alakítja az időjárási mintázatokat) A gyengébb, hullámzóbb jet stream pedig lehetővé teszi, hogy a hideg sarkvidéki levegő délebbre jusson, és akár napokra vagy hetekre is beragadjon Európa fölé. A poláris örvény instabilitása tehát nem cáfolja a felmelegedést – éppen annak egyik következménye.
A melegebb légkör ráadásul több nedvességet képes megtartani, ami azt jelenti, hogy amikor csapadék hullik, az gyakran intenzívebb formában érkezik. Ez magyarázza a 2025-ös évben tapasztalt villámárvizeket és rekordmennyiségű esőzéseket is. A városok vízelvezető rendszerei sok helyen nem erre a terhelésre készültek, így a szélsőséges csapadék gyorsan okozott elöntéseket és infrastrukturális károkat.
A viharok erősödése, a csapadék szélsőségesebb eloszlása és a hidegbetörések időnkénti visszatérése mind ugyanannak a folyamatnak a különböző arcai: a klímaváltozás nem egyenletes melegedést, hanem fokozódó ingadozásokat hoz.
A 2025–26-os időjárási események tehát nem kivételek, hanem előjelek. Európa időjárási jövője nem csupán melegebb lesz, hanem kiszámíthatatlanabb is. A viharok erősödése, az árvizek gyakoribbá válása, a hőhullámok hosszabbodása és a hidegbetörések időnkénti visszatérése mind azt jelzik, hogy a kontinensnek sürgősen alkalmazkodnia kell. Az infrastruktúra fejlesztése, a városi vízgazdálkodás modernizálása, a mezőgazdaság ellenállóbbá tétele és a lakosság felkészítése mind kulcsfontosságú lépések lesznek a következő évtizedekben.
A globális felmelegedés paradoxona nem valódi ellentmondás. A hideg telek nem cáfolják a melegedést – éppen ellenkezőleg, a szélsőségek erősödése a klímaváltozás egyik legbiztosabb jele. A 2025 vége és 2026 eleje között tapasztalt időjárási események pedig világosan megmutatták, hogy Európa már most a változó klíma korszakában él.
Európa időjárása ma már olyan, mint egy szeszélyes karmester: egyik pillanatban lágy dallamot vezényel, a következőben pedig viharos fortissimóra vált. Ha a kottát nem is mi írjuk, a hangszereléssel csökkenthetjük a hangerőt.