A tudomány megújuló paradigmái – élelmünk jövője

"Az embernek az a törekvése, hogy fellebbentse a jövőt eltakaró fátylat és előre meghatározza a dolgok menetét, éppoly régi, mint a vágya, hogy megismerje a külvilágot." (Nyikolaj D. Kondratyev)

Tekintetünk a jövőt fürkészi, hogy megértsük a múlt hibáit és a jelen kihívásait.

Thomas Kuhn amerikai tudománytörténész és filozófus A tudományos forradalmak szerkezete című 1962-ben megjelent művében fejtette ki a tudomány fejlődésének mára klasszikussá vált elméletét. Kuhn szakított a korábbi, lineáris és kumulatív tudományfejlődés képével, és helyette egy ciklikus modellt javasolt, amelyben a tudomány fejlődése nem folyamatos, hanem forradalmi ugrásokkal tarkított.

Kuhn elméletének kulcsfogalma a paradigma. A paradigma egy adott tudományos közösség által elfogadott átfogó elméleti keret, amely magában foglalja a tudományterület alapvető fogalmait, módszereit, problémáit és azok lehetséges megoldásait. Egy paradigma kijelöli a legitim kutatási kérdéseket és az elfogadható válaszokat. Kuhn hangsúlyozta, hogy a paradigmaváltások nem pusztán racionális folyamatok. A tudományos közösség tagjainak meggyőzése, a társadalmi és pszichológiai tényezők is jelentős szerepet játszanak az új paradigma elfogadásában.

A tudósoknak elengedhetetlen új perspektívák figyelembevétele munkájuk során, hiszen ennek elmulasztása a tudományos fejlődés stagnálásához, sőt téves következtetésekhez vezethet.

Az új perspektívák nem csupán egy lehetőséget teremtenek, hanem szükségszerűek is a tudomány fejlődése érdekében. Lehetővé teszik a korlátok áthágását, az anomáliák megértését, a vakfoltok kitöltését, az innováció ösztönzését, a komplex problémák kezelését és a tudomány társadalmi relevanciájának növelését. A nyitottság az új látásmódokra a tudományos haladás záloga. Ezért gondosan mérlegelnünk kell, hogy a tudomány iránytűje merre mutat? Ugyan akkor tudnunk kell, mégha kellő gondossággal és tudományos alapossággal készülnek is a prognózisok, hogy azok idővel elavulhatnak, részben vagy egészben tévesnek bizonyulhatnak. Az utókor ezeket a megközelítéseket kezelheti kellő empátiával, de akár gyalázatos, hitvány célok alátámasztására is felhasználhatja. Az igazság és alázatosság itt játszik kulcsszerepet.

Thomas Malthus 1798-ban megjelent Tanulmány a népesedés törvényéről című művében fejtette ki híres elméletét, mely szerint a népesség mértani (1, 2, 4, 8...) haladvány szerint növekszik, míg az élelmiszertermelés csupán számtani (1, 2, 3, 4...) haladvány szerint képes bővülni. Ebből a feltételezésből Malthus arra a következtetésre jutott, hogy a népesség növekedése elkerülhetetlenül meghaladja az élelmiszertermelés kapacitását, ami éhínséghez, járványokhoz, háborúkhoz és más "pozitív kontrollokhoz" vezet, amelyek csökkentik a népességet és visszaállítják az egyensúlyt a rendelkezésre álló erőforrások és az emberek száma között.

Malthus elméletének egyik fő gyengesége az élelmiszertermelés fejlődésének alábecslése volt. Az elmúlt két évszázadban, a mezőgazdaságban forradalmi változások következtek be, amelyek messze meghaladták Malthus számtani haladványra vonatkozó előrejelzését.

Ezen tényezők együttes hatásának köszönhetően az élelmiszertermelés a világ nagy részén lépést tudott tartani a népesség növekedésével, sőt, bizonyos időszakokban még meg is haladta azt. Ennek eredményeként a Malthus által jósolt tömeges éhínségek a globális szinthez képest nem következtek be olyan mértékben, ahogy ő azt elképzelte.

Tanulságok és máig érvényes megfigyelések azonban következhetnek elgondolásaiból. Figyelembe kell venni az erőforrás korlátait, a fenntarthatóság kérdéskörét, regionális különbségeket és a környezeti hatásokat.

A fenntartható élelmiszertermelés egy holisztikus szemlélet, amely figyelembe veszi az élelmiszer előállításának minden aspektusát, annak környezeti, társadalmi és gazdasági hatásaival együtt, és a jövő generációk szükségleteinek veszélyeztetése nélkül.

Idézzük fel egy igazán nagy tudós gondolatait:

"Lenne elég pénz, elég munka és elég élelem, ha a világ gazdasági készleteit helyesen osztanánk fel, ahelyett, hogy magunkat merev gazdasági doktrínák, illetve tradíciók rabszolgaságába kényszerítjük." Albert Einstein 1932

Globális problémáink megoldása tehát nem csak paradigmaváltást, de bátorságot, merészséget és becsületes, józan észjárást is igényelnek. A vezetővé emelkedett emberektől pedig a "közjó" maradéktalan szolgálatát.

A WFP (Világélelmezési Program) rapid becslése szerint a globális éhezés azonnali kezelésére 5.5 milliárd dollár elegendő lenne. Tudományos képzettség nélkül is belátható, hogy ez az összeg nem hogy vezető gazdasági hatalmak, de akár egyes emberek lehetőségeihez képest is mérsékelt és előteremthető lehet!

Nietzsche "A vidám tudomány" című munkájában számos olyan gondolatot megfogalmazott, melyek segíthetnek átértékelni az egyén és a társadalom kapcsolatát, és arra ösztönözhetnek, hogy merjünk önállóan gondolkodni és cselekedni!