A világok ősi lámpása

A hajnal pírja lassan szétoszlik az égen, mint egy festő ecsetvonásai. A fény először félénken kúszik végig a tájon, majd magabiztosan fellobban, hogy új életet leheljen a világba.

Ezekkel a majdnem költői sorokkal kezdődik mostani teronauta utazásunk, mely arra késztet, hogy felemelve fejünket az égre koncentráljunk.

"A napfelkeltét természetesen nem érdekli, hogy nézzük-e vagy sem. Akkor is gyönyörű marad, ha senki sem veszi a fáradságot, hogy megnézze." (Gene Amole - amerikai újságíró)

Az emberiség története során, számtalan reggelen emelte tekintetét a horizontra, s várta, hogy a minden élet forrásának tekintett Nap megjelenjen. Samas (mezopotámiai mitológia), a sumer és akkád kultúrában Utu, a napisten, aki az igazság és az ítélkezés istene is volt. Megjelenítették ülő alakban, amint a Nap sugarai körülveszik. Samas a fény és az igazság szimbóluma volt. Ré (egyiptomi mitológia) az egyiptomi napisten, aki a napkorongot képviselte. Gyakran ábrázolták sólyomfejű emberként, fején napkoronggal, ahogy napbárkájával minden éjjel alászállt az alvilágba, hogy harcoljon a káosz erőivel, és minden reggel újjászületett, szimbolizálva a Nap ciklikus természetét. Héliosz a görög mitológia napisteneként ismert, aki minden reggel tüzes szekerével az égbolton áthaladva hozza el a nappali fényt.

A fény általában összekapcsolódott az igazsággal a megújulással, a biztonsággal. A káosz ellentéteként a rendezettséget szimbolizálta. Napjainkban a fosszilis energiákkal szemben a nap energiája jelentheti a biztonság alternatíváját.

Régi történetek mesélik, hogy néhány zseniális tudós igyekezett a nap energiáját a háborúskodásban is a maga javára hasznosítani. Talán az egyik legismertebb történet Arkhimédészé, aki egy zseniális védelmi eszközt készített a napenergia felhasználására: a híres "Arkhimédész tükrét". A legenda szerint a római hajókat próbálta felgyújtani úgy, hogy nagy tükrök, vagy fényvisszaverő felületek segítségével egy-egy pontra koncentrálta a Nap sugarait. Ezzel elméletileg olyan magas hőmérsékletet hozott létre, amely lángra lobbantotta a hajók fa szerkezetét.

A rómaiak a napistent Sol néven ismerték. Sol a Napot személyesítette meg, és a római mitológiában fontos szerepet játszott, különösen a napkultuszban. A későbbi időkben Sol Invictus, azaz "Legyőzhetetlen Nap" néven tisztelték, amely a római birodalom egyik központi vallási szimbólumává vált. Ez a kultusz különösen népszerű volt a császári időszakban, és a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnepek középpontjában állt.

A világosság és az igazság szimbolikája szorosan összefonódik számos kultúrában és filozófiai rendszerben. A világosság gyakran az értelem, a tudás és a megvilágosodás jelképe, míg az igazság az erkölcsi és etikai rend alapja. Együtt a világosság és az igazság az emberi törekvések magasabb szintjét képviselik, ahol a tudás és az erkölcs egyensúlyban van. A felvilágosodás korában például az igazságot és a világosságot az emberi értelem és tudományos megismerés szimbólumaként értelmezték.

Napjainkban, a globális felmelegedés idején a napenergia a megújuló energiaforrások egyik legígéretesebb típusa, az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb szerepet kap az úgy az energiapolitikában, mint az egyéni háztartásokban. Az energia iránti globális kereslet növekedése, a fosszilis energiahordozók korlátozott mennyisége, valamint a környezeti problémák – mint például a klímaváltozás – hozzájárultak a tiszta és fenntartható megoldások kereséséhez. A napenergia ezen megoldások középpontjában áll, hiszen kihasználja a Nap által kibocsátott fényt és hőt, amelyek szinte korlátlanul elérhetők.

Napjainkban számos módon hasznosítják a napenergiát: a napelemek és napkollektorok által elektromos energia, vagy meleg víz előállítására, az agráriumban növények termesztéséhez, valamint az építészeti tervezésben a passzív napenergia-hasznosításra. Az energiatakarékosság és fenntarthatóság iránti elkötelezettség eredményeképpen a napenergia alkalmazása a világ számos országában dinamikusan fejlődik.

A kezdetekkor teronautáink az égre emelték tekintetüket s a legendák Isteneit látták, most, ha feltekintünk űrszondákat és műholdakat látunk a Naprendszert kutatva.

Az űrszondák és műholdak általában napcellákat használnak energiaforrásként. Ezek a napcellák a napfényt elektromos árammá alakítják, amely szükséges a műszerek, kommunikációs rendszerek és más eszközök működéséhez.

• Hosszú távú missziók: A napenergia különösen fontos olyan küldetések esetében, amelyek hosszú ideig tartanak, mivel fenntartható energiaforrást biztosít, és nem szükséges üzemanyagot szállítani az eszközökre.

• Mars-járművek: Például a Mars-roverek, mint a Sojourner, Opportunity, és Spirit, szintén napcellák segítségével nyerték az energiát, hogy tudományos kutatásaikat végezhessék.

• Nemzetközi Űrállomás: Az ISS napcellákkal van felszerelve, amelyek hatalmas, forgó panelekkel gyűjtik a napfényt, hogy energiát szolgáltassanak az állomás rendszereihez.

A világban számos ország komoly erőfeszítéseket tesz, hogy gazdaságát és lakosságát mind nagyobb méretekben lássa el megújuló energiaforrásokból. A világ egyik legnagyobb napelem parkja jelenleg az indiai Bhadla Solar Park, amely Rajasthan államban található. Ez a hatalmas létesítmény körülbelül 2,25 gigawatt energiát termel, és több mint 77 négyzetkilométeren terül el. Mindez azért is lényeges, mert ugyanakkor India a világ egyik legnagyobb szennyezője. Kína szintén számos napelem park projektet működtet, s célja, hogy 2060-ra elérje a karbon semlegességet.

A fáraók napbárkájától mára eljutottunk az automata Mars kutató robotokig. A napenergia hasznosításában összekapcsolódik a fenntarthatóság és biztonság kettőssége, figyelmeztetve valamennyiünket, hogy a Földön valahol mindig világosság van, a sötétség nem uralkodhat, csak időlegesen, mert a fénysugarak újra és újra megjelennek az égbolton - ha nem hagyjuk elveszni azokat.