Anno 1770.

Amikor a biztonság komplexitása összekapcsolódik a fenntarthatóság kérdéskörével, óhatatlanul felmerül a szakmai megközelítést előnybe helyezők körében, hogy meddig érdemes, vagy szükséges történeti és filozófiai horizontunkat tágítani, hogy szilárd, ugyanakkor nem túl elvont alapokról indulhassunk? Minden kiindulópont meghatározása szubjektív, vagy ha úgy tetszik önkényes. mindig lehet tágítani, szűkíteni a perspektívánkat, ha az érthetőség és befogadhatóság azt kívánja.

Most nem messzebb, mint 1770-ig tekintünk vissza. Klímatörténeti szempontból jelentős dátumról van szó, hiszen Hugh Williamson - amerikai orvos és politikus (1735-1819) ekkor veti papírra először az elmúlt években, évtizedekben oly gyakran hallott kifejezést: klímaváltozás. Az észak amerikai gyarmatokon figyelte meg s írta le, hogy változott a klíma különféle észlelések alapján az eltelt 40-50 év alatt. Mint írja, a telek nem túl hidegek,s a nyarak sem oly forróak mint korábban. Megállapította, hogy a változások jelentős hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, ezért, mint orvosnak kötelessége alaposan megfigyelni a jelenséget.

Ugyan ebben az évben Európában is megszületik egy elméleti munka Paul Henri Thiery d'Holbach (1723-1789) tollából "A természet rendszere." címen (érdekessége, hogy álnév alatt jelent meg, mint Mirabaud hátrahagyott írása). A mű alapigazsága: "Az ember a természet alkotása, a természetben létezik, alá van vetve törvényeinek és ezektől nem szakadhat el…" Holbach célja nem más "mint visszavezetni az embert a természethez, megkedveltetni vele azt, megtanítani annak tiszteletére…"

Mi más lehetne ma is fő törekvésünk? Bemutatni s bizonyítani, hogy az ember képes a természettel úgy együtt élni, hogy annak erejét a maga javára és fejlődésére kamatoztatja, ugyan akkor nem okoz jóvátehetetlen károkat a környezetében. Látni és láttatni kell, hogy a fenntarthatóság biztosítása nem csak társadalmi elvárás, hanem környezetünkre is érvényes kötelezettség. Akkor vagyunk biztonságban, ha képesek vagyunk a természet törvényeit megérteni, azoknak alávetni magunkat úgy, hogy erejét károkozás nélkül a magunk javára fordítjuk. Ideig-óráig leigázhatjuk a természetet, de a természet törvényeit nem másíthatjuk meg. Ahogy Darwin fogalmaz: "A természet élettelen erői – sziklák, jég, hó, szél és víz, örökös harcban egymással, de mégis szövetkezve az ember ellen – …tökéletes fölényben vannak."

Ugyancsak 1770-ben történt, hogy - James Cook kapitány felfedezve és feltérképezve Ausztrália keleti partvidékét. -  megkezdődött az Ausztrál kontinens európaiak általi birtokbavétele, és ne feledjük, az 1760-as években a technikai fejlődés során több jelentős ipari szabadalom is született: így James Hargreaves többorsós fonógépe (1764.), a gőzgép (James Watt, 1769.) feltalálása. Az újabb és újabb találmányok tovább lendítették az ipari forradalom kerekét, mely a páratlan fellendülés mellett azonban megalapozta – mint már tudjuk – korunk klímaváltozásának kezdetét.

Egyszerű igazságok és egyszerű megfigyelések, ezek elfogadása és megértése a Safegreen megközelítés alapja és esszenciája, hiszen "a természet mindenütt jelen lévő ereje és méltósága elvész, ha csupán részeit látjuk, de nem tekintjük át az egészet." (Plinius)