Béta Holdbázis, 2084.

Hosszú várakozás után ismételten látogatást tehettem az Európai Idő-és Térkutató Intézetben (Institut Européen de Recherche sur le Temps et l'Espace, IERTÉ) mely korábban megalkotta és Teronauta névre keresztelte kísérleti szerkezetét. Ez tett képessé arra, hogy megvalósíthassam újabb elgondolásomat. Így hát előre tekintek, hogy lássam az űrkutatás eredményeit a nem is túl távoli jövőben. Az időutazás azonban veszélyes vállalkozás, nem mindig azt látjuk, ami a valóság, néha csak saját vágyaink visszatükröződése jelenik meg a tudatunkban. Ezért csak óvatosan kövessetek, bátor utazók!

A Béta kapujában -Napló bejegyzés

2084. október 14., az "Ares-Expressz" fedélzete, megközelítési fázis

A pilótafülke szűkös ablakán keresztül nézve a Hold nem az a mozdulatlan, poros égitest többé, aminek az iskolai könyvek leírták. Mára egyfajta kozmikus pályaudvarrá vált, egy nyüzsgő csomóponttá a sötétség közepén.

Ahogy lassítunk, balra elsuhanunk a Lunar Gateway mellett. Furcsa érzés látni: a napvitorlái már nem feszülnek olyan büszkén, a moduljai pedig egy letűnt kor technológiáját hirdetik. Valaha ez volt az emberiség legtávolabbi bástyája, ma már egy űrbéli múzeum. Az idegenvezetők valószínűleg épp most magyarázzák egy csoport iskolásnak, milyen hősies volt az Artemis- korszak. De a tekintetem máshová vezet. Előttünk magasodik a Béta Holdbázis.

Új horizont, a Béta Holdbázis

A Béta nem csupán egy állomás; ez az emberi ambíció emlékműve. Egy hatalmas, lassan forgó gyűrű, amelynek fémes váza úgy csillog a napfényben, mint egy óriási drágakő. Ez az utolsó "biztos pont", mielőtt az ember végleg elhagyná a Föld gravitációs vonzását.

Miért más a Béta, mint a régi elődök?

• A Mars-expedíciók ugródeszkája: Itt nem csak kutatunk. A dokkoló egységeknél már látom a hatalmas vörös-fehér festésű teherhajókat, amelyek az üzemanyagot és a készleteket várják. Ez az átszállóhely a "vörös bolygó" felé.
• Mesterséges gravitáció: A forgó szekcióknak köszönhetően itt végre nem kell a falhoz rögzítenem magam alvás közben. Egy hét súlytalanság után a testem szinte szomjazza ezt a gyenge, mesterséges vonzerőt.
• Logisztikai központ: Itt dől el minden. Ha a Bétán zöld utat kapunk, nincs megállás a Marsig.

Búcsú a szürkétől, irány a vörös

Látom a dokkolófények villogását. A fedélzeti számítógép lágy hangon jelzi a szinkronizációt. Alattunk a Hold kráterei olyanok, mint egy jól ismert térkép, de már nem ezek a célpontok.

A Béta Holdbázis kabinjában ma este még megiszok egy regeneráló italt, bámulom kicsit a Föld távoli kék sarlóját a panorámaablakból, aztán holnap reggel átszállok a Deep Space transzferre. A Lunar Gateway a múltunk, a Béta a jelenünk, ahonnan a szemem már a távoli, rozsdaszínű pontot keresi az űr feketeségében..

Dokkolás 3... 2... 1... Üdvözöllek a Bétán!

Az emberiség a csillagok felé nyújtózik, vágyik az ismeretlen felderítésére és bejárására. Megismerési vágya határtalan, ugyan akkor számos alkalommal figyelmen kívül hagyott szinte a lába előtt heverő igazságokat. Bolygónkat, a Földet nem uralni kell, hanem megőrizni, ha ökoszisztémájával harmóniában együtt tudunk élni, akkor hosszú távon biztosított az emberiség fennmaradása és jóléte. Ellenkező esetben, pusztán saját törvényeit követve a természet védekezik, és előfordulhat, hogy a Mars expedíció nem felfedező utazás lesz, hanem kényszerű menekülés az ismeretlenbe!