Foci és fenntarthatóság - greenwashing?
A futballban a pályán dől el a trófea sorsa - a klímavédelemben a Föld maga a tét
A 2026-os labdarúgó-világbajnokságot a FIFA úgy mutatta be, mint egy olyan globális eseményt, amely egyre fenntarthatóbb, egyre környezet-barátabb és egyre tudatosabb. Fenntarthatósági jelentések, karbon-kompenzációs programok, újrahasznosított anyagokból készült promóciós termékek, környezetvédelmi kampányok – papíron minden adott volt ahhoz, hogy a világ legnézettebb sporteseménye a sport és a környezetvédelem diadala is legyen.
Csakhogy a valóság egészen más mutatott.
Egy világbajnokság ökológiai ára
A futball-világbajnokság karbonlábnyomát elsősorban nem a stadionok világítása vagy a felhasznált műanyag poharak száma adják, hanem az eseményhez köthető utazások volumene.
Miközben a FIFA fenntarthatósági célokról beszél, maga a torna szervezése és lebonyolítása is jelentősen növelte az esemény klímaterhelését.
A 2026-os torna minden eddiginél hosszabb és népesebb volt: több,mint, 5 héten keresztül, 104 mérkőzés, három rendező ország – az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó – területén, 48 nemzeti válogatottal. Több millió szurkoló repült kontinenseken át, a nemzeti válogatottak, stábok, szponzorok, média és VIP-vendégek pedig folyamatosan mozogtak a helyszínek között.
A "legek" ezzel nem fejeződtek be: környezetvédelmi szervezetek becslése szerint ez minden idők legszennyezőbb futball-világbajnoksága a hatalmas távolságok miatti légi közlekedés forgalma és az ebből adódó óriási környezetterhelés miatt.
A legrosszabb üzenetet
A szervezők fenntarthatósági kommunikációjának komolyságát talán semmi sem rombolta jobban, mint a Nemzetközi Labdarugó Szövetség elnökének futball-vb idején tapasztalt utazási szokásai.
A nemzetközi sajtó részletesen dokumentálta, hogy a FIFA elnöke a 2026-os világbajnokság alatt magánrepülőgéppel járta végig a mérkőzéseket. Már a torna első két hetében több tízezer kilométert repült, gyakran napi két mérkőzés kedvéért. A BBC elemzése alapján a gép több tucat repülést teljesített, és az addigi kibocsátása nagyjából 516 tonna szén-dioxid-egyenértéket jelentett – ez körülbelül 78 átlagember egyéves karbon lábnyomának felel meg.
Miközben a FIFA a fenntarthatóságot stratégiai prioritásként kommunikálja, a most zárult futball világbajnokság során a szervezet első számú vezetője éppen azt demonstrálta, hogy a presztízs és a reprezentáció fontosabb a károsanyag kibocsátás csökkentésénél. Ez különösen visszás akkor, amikor az embereket arra ösztönzik, hogy kevesebbet repüljenek, használjanak tömegközlekedést vagy csökkentsék saját ökológiai lábnyomukat.
A kommunikáció zöldebb, mint a valóság
Természetesen senki sem várhatja el, hogy egy világméretű sporteseménynek ne legyen környezeti terhelése. A kérdés inkább az, hogy mennyire őszinte az ilyen fenntarthatósági kommunikáció?
Ha egy szervezet valóban komolyan veszi a klímavédelmet, akkor a vezetői is példát mutatnak. Nem csak kampányfilmekben és fenntarthatósági jelentésekben, hanem a saját döntéseikkel és tetteikkel. Amikor azonban egy több kontinensen zajló, rekordméretű tornát szerveznek, amely során a szervezet vezetője magánrepülővel ingázik stadionról stadionra, nehéz komolyan venni a zöld üzeneteket.
Fair play mellett fair /green deal
A FIFA kiválóan kommunikál a fenntarthatóságról. Jelentéseket készít, célokat fogalmaz meg, zöld szlogeneket használ és karbonsemlegességi ígéreteket tesz.
Azonban, amíg a világ legnagyobb futballeseményét minden idők legutazás-központúbbra, ezzel pedig a legkibocsátás-intenzívebbre tervezték, a szervezet első embere pedig magánrepülővel járta végig a mérkőzéseket, nehéz elhessegetni a gondolatot: a FIFA nem a fenntarthatóságot maximalizálta, hanem a greenwashingot.
Napjainkban, a multimédia világában könnyű zöldnek látszani, azonban a valódi felelősség ténylegesen is "zölden" működni. A kettő közötti összhangot hívják ugyanis hitelességnek. Safegreen