Hóba írt álmok, jégbe vésett dicsőség

Téli olimpiák: élhetőség és fenntarthatóság Chamonix-tól Pekingig

Ismereteink alapján nagyon szépen kirajzolódik, milyen is volt az első téli olimpia, és mennyire más kihívásokkal küzd a 21. századi sportesemény. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy Chamonix már 1924-ben fenntarthatósági szempontból példát mutatott.

A lényeg természetesen a részletekben lakozik.

1924 – Chamonix: természetes, kis léptékű, alacsony ökológiai lábnyomot hagyó esemény

David Wallechinsky amerikai olimpiatörténész szerint az 1924-es Chamonix-i olimpia nemzetközi színtéren nem volt neves esemény, ám sikeres lefolytatása követendő példát és mércét állított. Pierre de Coubertin már a modern olimpiák létrehozásakor szerette volna a téli sportokat is bevonni, nem véletlenül szerepelnek az 1894-es Olimpiai Chartában is. Azonban az első olimpiai városok nem rendelkeztek megfelelő hegyvidéki infrastruktúrával, így Coubertin álma harminc éven keresztül megvalósítatlan maradt

Az első téli olimpia egyszerűbb, természetesebb volt, és a fenntarthatósági szempontok alapján a mai napig mértékadó.

Fenntarthatósági jellemzők:

• Természetes hó és jég – nem volt szükség hóágyúkra vagy mesterséges pályákra.
• Minimális infrastruktúra – a versenyeket a meglévő terepen tartották, nagy építkezések nélkül.
• Kis lépték – 16 versenyszám, 294 sportoló, kevés néző, alacsony energiaigény.
• Helyi erőforrások használata – a rendezés szinte teljesen a helyi közösségre támaszkodott.
• Kisebb karbonlábnyom – a nemzetközi utazások is jóval ritkábbak voltak.

Élhetőség:

• A város életét kevéssé zavarta meg az esemény.
• A helyi infrastruktúra nem terhelődött túl.
• A környezetterhelés minimális volt.

2022 – Peking: technológiai csúcs - nagy ökológiai terhelés

A környezetet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Pekingben "nem jellemző a természetes hó, de ma már ez nem akadály" — vagyis a rendezés alapja a mesterséges hógyártás lett.

A 2022-es téli olimpia helyszínei közül többet már megismerhettünk jó másfél évtizeddel korábbról, hiszen a költséghatékony, zöld és fenntartható játékok jegyében több nyári olimpiai létesítményt is téliesítettek a szervezők – a Madárfészek mellett hasznosul többek között egy másik ikonikus építmény, a játékok pekingi helyszínén található Vizes Kocka is, ahol az egykori úszóversenyek helyett a curlinget rendezték. Csak a gyorskorcsolyázóknak építettek egy Jégszalagnak elnevezett vadonatúj Nemzeti Gyorskorcsolya-csarnokot.

A pekingi szervezők csatlakoztak a 2018-ban indított "ENSZ Sport a klímavédelemért" programhoz, így példaértékűen jártak el, legyen szó a hulladékkezelésről, az energiatakarékosságról vagy a szén-dioxid-kibocsátásról. Utóbbi kapcsán például olyan természetes, szén-dioxid-alapú hűtőközeget fejlesztettek a jégpályákra, amelynek nincs környezetkárosító hatása, csökkenti a játékok "szénlábnyomát".

Fenntarthatósági jellemzők

• Mesterséges hóra épülő infrastruktúra – a versenyekhez hatalmas víz- és energiaigény társult.
• Óriási lépték – 109 versenyszám, több ezer sportoló, több millió látogató.
• Új létesítmények – több helyszín teljesen új építésű, ami növeli a karbonlábnyomot.
• Technológiai kompenzáció – megújuló energia, körforgásos vízhasználat, digitális optimalizáció.
• Környezeti kihívások – a természetes hó hiánya miatt a rendezés alapvetően "mesterséges" környezetben zajlott.

Élhetőség

• A városra jelentős terhelés hárult (közlekedés, energia, víz).
• A helyszínek egy része hosszú távon nehezen fenntartható.
• A rendezés sokkal inkább "globális megaesemény", mint helyi ünnep.

A téli olimpia az elmúlt száz  évben természet közeli, kis léptékű eseményből globális, technológia-intenzív mega-eseménnyé vált.

A fenntarthatóság paradox módon 1924-ben természetes volt,, 2022-ben pedig mesterségesen kellett megteremteni.

Téli olimpia 2026.

Az idei téli olimpiát Olaszországban rendezik, Milánó és Cortina d'Ampezzo városai közösen, 2026. február 6-22. között. A versenyek több helyszínen zajlanak majd. A 2026-os téli olimpia infrastrukturális beruházásait a fenntarthatóság, a modern technológia és a hosszú távú örökség jellemzi. Mindezt jelentős, 1,8 milliárd eurós beruházásokkal, a helyszínek modernizálásával, megújuló energia felhasználásával, a sport- és kulturális rendezvények gazdasági és társadalmi hatásának maximalizálására fókuszálva, az AR/VR technológiák bevetésével kívánják elérni.

• Fenntarthatóság:Az egyik legambiciózusabb környezetvédelmi terv a téli olimpiák történetében, a helyszínek megújuló energiát használnak, a infrastruktúra minimalizálja a természeti hatást.
• Modernizáció: A meglévő és új létesítmények a legmodernebb technológiával, például kiterjesztett (AR) és virtuális valóság (VR) elemekkel gazdagodnak.
• Gazdasági hatás: A 1,8 milliárd eurós infrastruktúra-fejlesztés több mint 5 milliárd eurós GDP-növekedést generál, a sporton túl kulturális és turisztikai fellendülést is célba véve.
• Sokszínűség és innováció: Új és hagyományos sportágak programja, kulturális fesztiválok Milánóban és Cortinában, amelyek a fiatalabb generációkat is megszólítják.
• Long-term vision: A beruházások nem csak a játékokra, hanem a városok hosszú távú, pozitív fejlődésére is hatással lesznek, modern infrastruktúrát hagyva örökül.

A klímaváltozás első hatását már az 1980-as Lake Pacid-i olimpia is megérezte, amikor először kellett műhavat használni. Azóta rendeztek szinte teljesen mesterséges környezetben is téli olimpiát, ám Thomas Bach, a NOB elnöke szerint a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem biztosítása érdekében a 2030-as, a 2034-es és a 2038-as olimpiát olyan városoknak kell lebonyolítaniuk, amelyek hosszú távú, klímabarát megoldásokat kínálnak. Kutatások szerint a téli olimpiai stadionok és pályák 89 százaléka újrahasznosítható. A chamonix-i helyszínek közül kettőt ma is használnak.

Milánó–Cortina d'Ampezzo ebben a tekintetben némileg a chamonix-i gyökerekhez nyúl vissza, mivel a jeges sportoknak a városi jégcsarnok ad otthont, és a síversenyek helyszíne a távolabbi lejtő. 

Julien Sorez sporttörténész szerint "Chamonix-ra nagyobb szükség van emlékezni, mint valaha", mivel az elmúlt évtizedek szenzáció hajhászásával szemben a 2030-as évek olimpia kihívása az lesz, hogy összhangba hozzák az 1924-ben bemutatott fenntarthatóbb modellt a XXI. századi innovációkkal.

Az Olimpia szervezői igyekeznek visszatérni az alapokhoz, és minimalizálni a karbon lábnyomot, növelve az ökológiai kéznyomot és főképp élhetővé és fenntarhatóvá tenni a versenyeket és környezetüket.

Az összefogás és a sportszerűség eszménye áthatja az olimpiák légkörét, a fenntarthatóságért vívott küzdelemben pedig szintén szükség van ezekre a törekvésekre, hiszen az emberiség a természet kárára nem juthat előrébb, azt – ahogy a sportban egymást – megbecsülni, nem pedig legyőzni kell!