Teronauta - utazás a Föld körül

Képzeljünk el egy járművet, amely, ha kell, a földön halad, ha a táj úgy kívánja vízre száll, máskor pedig felemelkedik, hogy felülről mutassa ugyanazt a világot. A Safegreen Teronautája egy olyan utazásra indul, mely körbejárja a Földet, de nem rekordot akar dönteni különleges technikai megoldásaival.Nem is az a célja, hogy minél gyorsabban bejárja a bolygót. Az igazi küldetése sokkal egyszerűbb: bemutatni, mit láthatunk, ha időt adunk magunknak arra, hogy ne csak lássuk, de meg is értsük a Kék Bolygót?

A Földön

Az út valahol Európában kezdődik. A Teronauta lassan hagyja maga mögött az indulás helyét. Az utasok először még a megszokott képet látják: utak, ipari területek, szántóföldek, települések. Aztán fokozatosan megjelennek az erdők, folyók és vizes élőhelyek.

Az egyik első felismerés talán éppen az lehet, hogy a természet és az emberi környezet már sehol sem teljesen különálló világok.

A Teronauta újabb városokon halad keresztül. Látni a régi városmagokat, a sűrű lakónegyedeket és az új városrészeket. De azokat a helyeket is, ahol a város már elkezdett alkalmazkodni: árnyékot adó fasorokat, zöldtetőket, parkokat, visszaadott folyómedreket, esőkerteket és olyan köztereket, ahol az ember és a növényzet nem egymás ellenfelei.

Kelet felé haladva változik a táj. A Balkán hegyei, majd Anatólia szárazabb vidékei következnek. A Teronauta utasai közben azt is észrevehetik, hogy az éghajlat nem földrajzi határok szerint változik. A víz, a talaj, az erdő és a levegő ugyanis nem ismeri az országhatárokat.

Ázsiában óriási városok mellett haladnak el. Több millió ember él egyetlen városi térségben, miközben néhány száz kilométerrel arrébb már egészen más világ kezdődik: hegyek, sztyeppék, sivatagok és erdőségek.

A Teronautából kitekintve már annyira nem idealizált ez a világ. Látni a túlzsúfolt városokat, a kiszáradó területeket, a hulladékot, a közlekedési dugókat és az ipari tájakat is.

Ezért fontos, hogy észrevegyük a változás jeleit. Egy város, ahol egykor beton uralta a folyópartot, újra kapcsolatot teremt a vízzel. Egy száraz régióban víz-visszatartó rendszerek épülnek. Egy korábban kivágott erdő helyén újra megjelennek a fiatal fák. Nem mindenhol sikerül, nem mindig időben, de történik valami.

A vízen

A Teronauta egy folyón halad a tenger felé. A szárazföld lassan eltűnik mögöttük, és megváltozik a világ ritmusa. A vízen utazva egészen más arcát mutatja a Föld.

A folyók nem csupán közlekedési útvonalak: a kontinensek erei. Vizet szállítanak, élőhelyeket tartanak fenn, városokat táplálnak, és összekötik a hegyvidékeket a tengerekkel.

A Teronauta eljut nagy folyótorkolatokhoz, deltákhoz és lagúnákhoz. Felülről ezek talán egyszerű térkép-rajzoknak tűnnek, közelről azonban bonyolult élő rendszerek. A tengeren nincs útjelző felirat, csak a horizont.

A Földközi-tenger után az Atlanti-óceán következhet, majd Afrika partvidéke. Az utasok láthatják a sivatag és az óceán különös találkozását, halász falvakat és hatalmas kikötőket. Láthatják a tengeri kereskedelem lenyűgöző méretét, de azt is, milyen sérülékeny egy-egy partvidék.

Az óceánon utazva különösen szembetűnővé válik valami, amit a szárazföldön könnyű elfelejteni: a Föld nagy része víz. Éppen ezért az ember sokszor úgy él, mintha a víz korlátlanul rendelkezésére állna.

A pusztulás és elhanyagoltság mellett láthatók azoban a helyreállított mangroveerdők, védett tengeri területek, tisztább kikötők, újra megjelenő tengeri élővilág és olyan közösségek, amelyek rájöttek, hogy a környezet védelme egyben saját jövőjük védelme is.

A víz megtanít valamire: amit valahol elveszítünk, annak hatása gyakran sokkal messzebbre ér.

A levegőben

Amikor a Teronauta felemelkedik, a megszokott méretek hirtelen megváltoznak. A városokból mintázatok lesznek. Az utak vonalakká, az épületek pontokká, a folyók ezüstszínű szalagokká válnak. A levegőből egyszerre láthatóvá válik, mennyire összefügg minden.

A nagyváros mellett ott húzódik az erdő. Az erdőből patak indul. A patak egy folyóba torkollik. A folyó egy tóba vagy tengerbe jut. A part mentén pedig települések sorakoznak.

A Teronauta átrepül az Alpok fölött, megmutatva a gleccserek visszahúzódó világát, majd tovább halad Afrika, Ázsia hatalmas tájai fölött. Látni a Szaharát, az esőerdők zöld óceánját, a Himalája vonulatait és a Csendes-óceán szigeteit. De talán a legérdekesebb látvány nem is valamelyik híres természeti táj, hanem egy város.

Egy város, amely felülről már nem kaotikus épületek halmaza, hanem élő rendszer. Közlekedés, energia, víz, lakóterületek, parkok és közösségi terek kapcsolódnak egymáshoz.

Itt válik igazán érthetővé a Teronauta utazóinak filozófiája.: a biztonság, az élhetőség és a fenntarthatóság nem három külön feladat.

Ha egy város biztonságos, de élhetetlen, akkor hosszú távon nem fenntartható. Ha zöld, de nem biztonságos, az emberek nem fogják magukénak érezni. Ha kényelmes és biztonságos, de feléli a környezetét, akkor saját jövőjét fogyasztja el. A háromnak együtt kell működnie.

Egy bolygó,de sokféle jövő

Amikor a Teronauta visszatér Európa fölé, az utasok már másképpen nézik ugyanazt a Földet, ahol a tengerek továbbra is melegszenek, vannak kiszáradó folyók, pusztuló élőhelyek és sérülékeny városok. A klímaváltozás hatásai egyre több helyen érzékelhetők. De a Föld nem passzív szereplő, és az ember sem feltétlenül csak a rombolója.

Ugyanaz az ember, aki képes egy folyót elszennyezni, képes lehet megtisztítani is. Aki kivág egy erdőt, képes új erdőt telepíteni. Aki túlterheli a várost, képes lehet újra gondolni a közlekedést, az építészetet és a köztereket.

Ezért a Teronauta-utazás nem egy utópia, inkább mérsékelt optimizmusra épülő panoráma, amely megmutatja, hogy a jövőnk részben azon múlik, hogy felismerjük-e a kapcsolatokat Föld és ég, víz és levegő, legfőbbképpen pedig az ember és a természet között.

Mert amikor a Teronauta utazói egyszerre látják a folyót, a várost, az erdőt, a tengert és az ég kékjét, nehéz többé különálló dolgokként tekinteni rájuk, hiszen ezek mind egyetlen rendszer részei. Az utazás végén pedig talán az a gondolat marad meg az utasokban: nem egy tökéletes Földet láttak, hanem egy javítható, megmenthető Földet.

Az élhetőség, a biztonság és a fenntarthatóság nem egymással versengő célok, hanem ugyanannak a földi harmóniának a különböző alkotóelemei. - Safegreen -

A Teronauta pedig tovább indul, mert a Földet nem elég egyszer körbejárni, meg is kell tanulnunk együtt élni vele.