Víz alatti kertek - a korall ökoszisztéma újjáépítése
A korallzátonyok a Föld legösszetettebb ökoszisztémái közé tartoznak. Élőhelyet biztosítanak számtalan tengeri fajnak, táplálékot és megélhetést adnak a part menti közösségeknek, miközben természetes védelmet jelentenek a hullámzás és a viharok ellen. Ha a korallzátony pusztul, nem egyetlen élőlény tűnik el, hanem egy egész kapcsolati rendszer működése kerül veszélybe.
Francia Polinézia türkizkék lagúnái alatt különös kertek születnek. Nem homokba ültetett pálmák, nem egzotikus virágágyások, hanem élő korallok alkotják őket. Aki a felszínről nézi a tengert, talán csak a trópusi paradicsom végtelen szépségét látja. A víz alatt azonban egy sérülékeny ökoszisztéma küzd a fennmaradásért.
Különös kezdeményezés
A Coral Gardeners korallokat nevel és telepít vissza a sérült zátonyokra. A folyamat bizonyos értelemben valóban hasonlít a kertészkedéshez. A korallokat először víz alatti "óvodákban" nevelik, figyelik fejlődésüket, majd, amikor megfelelő állapotba kerülnek, visszahelyezik őket a természetes környezetükbe. A megoldás egyszerűnek tűnik, de az elmélet annál érdekesebb.
Az ember évszázadokon keresztül elsősorban kitermelhető erőforrásként tekintett a természetre, és amit talált, azt fel is használta. Amit pedig akadálynak érzett, azt átalakította.
A természetvédelem később létrehozta a másik modellt: hagyjuk érintetlenül, amit még meg tudunk őrizni.
Korallkertek
A korallkertek létrehozása egy harmadik lehetőség: nem uralni, nem magára hagyni, hanem segíteni abban, hogy ismét képes legyen önmagát fenntartani.
A korallkertész nem maga akarja létrehozni a zátonyt. Nem gyárt egy mesterséges ökoszisztémát, amelynek minden elemét folyamatosan emberi beavatkozással kell működtetni. A cél az, hogy a megfelelő korallok visszakerüljenek a megfelelő helyre, és idővel újra kialakuljanak azok a kapcsolatok, amelyekből az ökoszisztéma saját ereje megszülethet. A korall tehát nem végtermék, inkább:
Kapcsolati csomópont
Egyetlen egészséges korall körül halak, algák, mikroorganizmusok és más tengeri élőlények sokasága találhat otthonra. A korall növekedésével újabb élőhelyek keletkeznek, amelyek újabb fajokat vonzanak. A sok apró kapcsolat pedig idővel egy nagyobb, összetett rendszert hoz létre.
Ez pontosan az a gondolat, amely a Safegreen szemléletében különös jelentőséget kap.
A harmónia az egymást kölcsönösen erősítő kapcsolatok önfenntartó és önmegújító hálózata.
A korallzátony ennek szinte kézzelfogható természeti példája.
A rendszer ereje nem valamelyik egyedi elem rendkívüli teljesítményéből származik. A zátony attól erős, hogy az alkotóelemei kapcsolatban állnak egymással. Ha ezek a kapcsolatok működnek, a rendszer képes regenerálódni. Ha túl sok kapcsolat szakad meg, az egész ökoszisztéma sérülékennyé válik.
Változás – képesség - adaptivitás
A klímaváltozás és az óceánok melegedése éppen ezt a képességet teszi próbára. A korallfehéredés során a korallok elveszítik a velük szimbiózisban élő algákat, amelyek életükhöz és színükhöz is alapvetőek. Egy-egy fehéredési esemény még nem feltétlenül jelenti a korall pusztulását. A tartós vagy ismétlődő hőstressz azonban már olyan terhelést jelenthet, amelyből a zátony nehezen képes regenerálódni.
Ezért érdekes a francia polinéziai kezdeményezés egyik fontos iránya: nem csupán minél több korallt akarnak visszatelepíteni, hanem figyelik azt is, hogy mely korallok képesek jobban alkalmazkodni a változó környezethez.
Ez már nem egyszerű kertészkedés. Ez az adaptivitás képessége!
A természet nem statikus, a fenntarthatóság sem jelentheti azt, hogy egy ökoszisztémát egy múltbeli állapotában próbálunk konzerválni. A fenntarthatóság akkor válik élő folyamattá, amikor a rendszer képes alkalmazkodni a változó környezethez úgy, hogy közben megőrzi alapvető működését.
Ebben a folyamatban kapcsolódik össze a három Safegreen-érték:
Az élhetőség azt jelenti, hogy az ökoszisztéma képes életet hordozni.
A biztonság azt, hogy az ökoszisztéma maga is hozzájárul az emberi közösségek védelméhez és stabilitásához.
A fenntarthatóság pedig azt, hogy mindez hosszú távon, a rendszer saját megújulási képességére támaszkodva működhet.
Ezek nem különálló célok, hanem egymást erősítő kapcsolatok rendszere.
Új fejezet – szemléletváltás
A korallkert több egy természetvédelmi projektnél: inkább egy lehetséges új ember–természet kapcsolat modellje.
Különösen érdekes, ahogy Francia Polinéziában a helyi közösségek is bekapcsolódnak a munkába. A "korallkertész" nem egyszerűen egy tudós vagy természetvédő. Lehet helyi halász, szigetlakó, fiatal vagy bárki, aki felismeri, hogy saját jövője összekapcsolódik a lagúna jövőjével.
Amíg a természetvédelem kívülről érkező feladatnak tűnik, addig mindig fennáll a veszélye, hogy az emberek és a természet két különálló világgá válnak. Amikor azonban a közösség felismeri, hogy a saját biztonsága, megélhetése és életminősége ugyanannak az ökoszisztémának az állapotától függ, akkor létrejön egy valódi kapcsolat.
Talán ezért olyan fontosak ezek a kis víz alatti kertek. Nem azért, mert néhány százezer korall önmagában megválthatja az óceánokat. A világ korallzátonyainak problémái ennél sokkal nagyobbak, és a helyreállítás önmagában nem helyettesítheti a tengerek melegedésének és savasodásának mérséklését. Azonban a korallkert példája megmutatja, hogy az ember lehet a természet regenerációjának segítője is, nem csupán annak fogyasztója vagy őrzője. Ez pedig szemléletváltás.
A jövő fenntartható társadalma talán nem az lesz, amelyik egyszerűen kevesebbet vesz el a természettől. Hanem az, amelyik képes olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyek mellett a természet és az ember kölcsönösen erősíti egymást.
A fenntartható jövő nem ott kezdődik, ahol az ember megszünteti a természet átalakítását, hanem ott, ahol képessé válik arra, hogy beavatkozása a természet önmegújulását erősítse. - Safegreen -