Visszatérés a vadonba – A természet újraéledése Európában

Reményről, tudományról és  elkötelezettségről

Európa vadonjai évszázadokon át szenvedtek az emberi terjeszkedés és a természeti erőforrások kizsákmányolásának következményeitől. Mégis, két különleges faj – a síkvidéki európai bölény és az ibériai hiúz – története azt bizonyítja, hogy a természet képes újraéledni, ha esélyt kap.

Európai bölény – az "ökoszisztéma mérnök"

A Białowieża-erdő Európa egyik legkülönlegesebb természeti kincse, az utolsó megmaradt síkvidéki őserdeje, amely Lengyelország és Fehéroroszország határán terül el.

Az erdő Podlasiei vajdaság (Lengyelország) és Breszti területen (Fehéroroszország) található, területe kb. 150 000 hektár, mint a világörökség része, az UNESCO listáján 1979. óta szerepel. Védettséget élvez, mint bioszféra-rezervátum: Natura 2000 terület.

Élővilága különleges, hiszen a világ legnépesebb szabadon élő állománya a kontinens legnagyobb szárazföldi állataival, az európai bölényekkel, itt található. Az emlősök közül számos más faj is él a területen: farkas, hiúz, gímszarvas, őz, vaddisznó, vidra, borz. A madarak populációja is változatos: rétisas, fehér gólya, uhu, vándorsólyom. Növényből, több mint 900 faj található itt, köztük tölgy, bükk, lucfenyő, éger. Kiemelkedő a biodiverzitás, gombák, mohák, zuzmók, több ezer faja is megtalálható.

A Białowieża-erdő történelme is igen gazdag és változatos:

• Uralkodói vadászterület: A lengyel királyok és orosz cárok kedvelt vadászhelye volt
• Cári kastély: 1888–1894 között épült, mára már csak melléképületei maradtak fenn
• Nemzeti park: 1921-ben védetté nyilvánították, 1932-ben nemzeti parkká alakították

A közelmúltban számos természetvédelmi kihívással nézett szembe a terület:

2016-ban vitatott fakitermelési engedélyek miatt nemzetközi tiltakozás indult. 2018-ban az Európai Bíróság megtiltotta az intenzív fakitermelést.

Negatív hatással vannak a természetre az aktuális geopolitikai kihívások is. 2022-ben épült, ami megosztja a bölénypopulációt és veszélyezteti az ökoszisztémát

A terület kiemelt turisztikai célpont.

• Białowieżai Nemzeti Park: Lengyelország legrégebbi nemzeti parkja
• Látogatás: Vezetett túrák, tanösvények, vadaspark, múzeumok
• Különlegesség: A "Királyi Tölgyek" ösvénye, ahol történelmi személyekről elnevezett famatuzsálemek találhatók

Síkvidéki európai bölény megmentése siker és követendő példa a modern természetvédelem történetében. Ez a faj egykor egész Európában elterjedt volt, de a túlzott vadászat és élőhelyének elvesztése miatt a 20. század elejére teljesen kipusztult a vadonból.

• Az I. világháború alatt a Białowieża-erdő bölénypopulációját szinte teljesen kiirtották.
• Az utolsó vadon élő síkvidéki bölényt 1919-ben lőtték le.
• A faj csak néhány állatkertben és vadasparkban maradt fenn, összesen 54 egyed volt nyilvántartva 1924-ben.

A faj megmentésének folyamata:

• 1923-ban megalakult a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, Jan Sztolcman zoológus vezetésével. Célja a tisztavérű síkvidéki bölények szaporítása és visszatelepítése.
• 1937-ben született meg az első bölényborjú a tenyész programban.
• 1952-ben engedték szabadon az első példányokat a Białowieża-erdőben.
• 1953-ban a fehérorosz oldalon is megtörtént a visszatelepítés.

Eredmények és jelenlegi helyzet:

• Ma a Białowieża-erdőben kb. 800 szabadon élő bölény található.
• Világszerte több mint 10 000 egyed él, ebből 2600 Lengyelországban (több természetvédelmi területen és rezervátumban).
• A faj még mindig veszélyeztetett, mivel genetikai sokfélesége alacsony – a mai populáció 85%-a egyetlen pártól származik.

A program azonban továbbra is kihívásokkal küzd. Ezek közül az egyik legfontosabb a genetikai kihívás. A síkvidéki alfaj vérvonala szűk, ami beltenyészethez vezethet. A kaukázusi alfaj már kihalt, de egy utolsó példányt kereszteztek a síkvidékivel, így részben megőrizték a genetikai örökséget.

A bölények "ökoszisztéma-mérnökök", alakítják az erdő szerkezetét, segítik más fajok megtelepedését.

A faj megmentése példaként szolgálhat más veszélyeztetett állatok védelmére is.

Ibériai hiúz – a "legek" állata

Az ibériai hiúz a világ egyik legszebb és egyben legritkább macskaféléje, jellegzetes lakókörnyezete a mediterrán bozótos és nyílt erdős területek mozaikos tája, ahol elegendő zsákmány (főként üregi nyúl) és megfelelő búvóhely áll rendelkezésre. Ez a faj kizárólag az Ibériai-félszigeten fordul elő, és élőhelye szorosan függ a zsákmányállatok elérhetőségétől.

Az ibériai hiúz élőhelyének jellemzői:

• Paratölgyesek, fenyvesek, nyílt ligetes erdők
• Sűrű bozótosok, ahol a hiúz elrejtőzhet és vadászhat
• Mozaikos tájszerkezet: nyílt területek és sűrű növényzet váltakozása

Földrajzi elhelyezkedés

• Spanyolország: Doñana Nemzeti Park, Sierra Morena, Montes de Toledo, Kasztília-La Mancha,
• Portugália: Algarve és Alentejo régiókban újra megtelepített populációk,
• Territórium mérete: egy hím akár 15–20 km²-t is bejár, nőstények kisebb területen élnek.

Élőhelyi kihívások

• Élőhelyek feldarabolódása: mezőgazdaság, urbanizáció, útépítések következtében,
• Közúti gázolások: a halálesetek több mint 75%-a ebből ered,
• Nyúlpopulációk csökkenése: főképp betegségek miatt.

Zsákmányállatok

• Főként üregi nyúl – az étrend akár 90%-át is ki,teheti.
• Másodlagos zsákmány: rágcsálók, madarak, hüllők, ritkán őz vagy dámszarvas borjak.

Az ibériai hiúz ökológiai szerepe rendkívül meghatározó. A csúcsragadozók közé tartozik, segít szabályozni a zsákmányállatok számát. Élőhelyeinek megőrzése más fajok fennmaradását is támogatja Egy nagyon specializált élőhelyhez kötött faj, amelynek fennmaradása a mediterrán ökoszisztémák egészségének indikátora. A természetvédelmi programok célja nem csak a hiúz megmentése, hanem az egész élőhely komplex védelme.

Mivel ez a faj kizárólag az Ibériai-félszigeten fordul elő, és a 2000-es évek elején a kihalás szélére sodródott, amikor kevesebb, mint 100 példány maradt a vadonban.

A kritikus egyedszám csökkenés okai:

• Fő táplálékának, az üregi nyúlnak drasztikus csökkenése (vadászat, vírusok)
• Élőhelyek elvesztése mezőgazdasági terjeszkedés miatt
• Közúti gázolások: 2024-ben az elpusztult ibériai hiúzok 75%-a ilyen okból történt
• Genetikai elszigeteltség: két kis populáció, kevés szaporodóképes nőstény

Az ibériai hiúz megmentése az állat- és természetvédelem egyik jelentős eredménye: Európában mentési program keretében számos kezdeményezés született:

1. Fogságban tenyésztés

• 2005-ben született meg az első fogságban tartott alom Spanyolországban,
• 2008-ban Portugália is csatlakozott, Silves városában tenyészközpontot hoztak létre,
• A kölyköket úgy nevelik, hogy elkerüljék az embereket, és alkalmasak legyenek a vadonba való visszatérésre.

2. Visszatelepítés

• A LIFE-Lynx program keretében több védett területre telepítettek vissza hiúzokat,
• Jelenleg 2400 egyed él szabadon Spanyolországban és Portugáliában,

3. Élőhely védelem és zsákmányállat-populációk helyreállítása

• Vadnyúl-populációk megerősítése,
• Élőhelyek összekapcsolása, hogy a populációk genetikai kapcsolatban maradjanak.

Eredmények és jelenlegi helyzet:

• Az ibériai hiúz státusza 2015-ben "kritikusan veszélyeztetett"-ről "sebezhető"-re módosult az IUCN Vörös Listáján
• A cél 3500 egyed elérése stabil populációval és genetikai diverzitással,
• Továbbra is kihívás a közúti balesetek magas száma, az élőhelyek feldarabolódása, a nyúlpopulációk ingadozása.

Az ibériai hiúz a biológiai sokféleség szimbóluma, és a sikeres fajmentés példája. A programok nemcsak a hiúzokat, hanem az egész ökoszisztémát segítik.

Az európai bivaly és az ibériai hiúz sikeres fajmentése jól mutatja, hogy tervezéssel, összefogással és elkötelezettséggel az ember kijavíthatja a szándékosan vagy akár szándéktalanul elkövetett hibáit és a természet ez által képes megújulni. A példák pozitív ereje segíthet abban, hogy szerte a világon eredményesen vegyük fel a harcot a közömbösséggel vagy akár a szándékos károkozással, hiszen csak a természetet megértve, azzal harmóniában tehetjük fenntarthatóvá bolygónkat, tágabb-szűkebb környezetünket.