A hajnali fény lassan kúszik végig a város szabályosan megtervezett utcáin, a téglák vöröses árnyalata szinte izzik a felkelő nap fényében. Új nap kezdődik: a fazekasok kemencéiből füst száll fel, a kereskedők portékát pakolnak, a csatornák mentén vízhordók sietnek dolgukra. A külső zajok azonban csak tompán szűrődnek be a közösségi épület vastag...
A környezetvédelem - úgy tartják - praktikus dolog. Valójában azonban nem praktikum, hanem erkölcsi imperatívusz! Mert aki a természetet rombolja, az a saját jövőjét is romba dönti.
Hamburg hatalmas kikötőváros, mely egykor a Hanza‑ városok szövetségének büszke tagja volt, Európa kapuja a világ felé. A kereskedelem, a hajózás és a nyitottság városa ismét egy olyan tengeri kezdeményezés központja, amely képes új korszakot nyitni a kontinens életében.
A világ megértése mindig akkor kezdődik, amikor valaki először felnéz az égre – és nem éri be a látvánnyal.
Semmi sem állandó, csak a változás.
Grönland ma is úgy áll a világ peremén, mint egy ősi őrszem: figyel, vár, és emlékeztet arra, hogy az utolsó szót mindig a természet mondja ki.
"Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, mely örök kéz szabta rád Rettentő szimetriád?"
De ti, kik a technikától várjátok az üdvösséget, s a gépek zúgásától reméltek bölcsességet - tudjátok-e, hogy a természet nem gép, hanem szív, nem algoritmus, hanem lélegzet? -homage Rotterdami Erasmus
Teronautákként néhányszor az utóbbi időben már eljátszottunk az időutazás gondolatával. Utaztunk vissza a múltba, hogy megidézzünk irodalmi hírességeket, és előre is, amikor a világűr etikus meghódítását, vagy fenntartható városok létrehozását vizionáltuk. Mindehhez csupán a képzeletünk erejére volt szükség. Most azonban elegendő, ha a...
