Térhasználat és tér-alakítás 

CPTED 1.0

Az építészeti (környezet szenzitív) bűnmegelőzés

A bűnmegelőzésről sokáig úgy gondoltuk, hogy az elsősorban a rendőrség, közvetve pedig a büntető igazságszolgáltatás és a jogalkotás feladata.

A XX. század második felében azonban egyre világosabbá vált, hogy a bűnözés nem független a környezettől. Egyes utcák, terek, épületek és városrészek kedvezőbb feltételeket teremtenek a bűncselekmények elkövetéséhez, míg mások természetes módon nehezítik azt. E felismerésből született meg a CPTED – Crime Prevention Through Environmental Design, vagyis a környezettervezésen alapuló bűnmegelőzés gondolata. Az első generációs CPTED a fizikai környezetre helyezte a hangsúlyt.

CPTED 1.0 – a környezet, amely befolyásolja a bűnözést

A CPTED gondolatának egyik meghatározó előzménye Jane Jacobs 1961-ben megjelent The Death and Life of Great American Cities című könyve volt. Jacobs azt hangsúlyozta, hogy a biztonságos város egyik fontos feltétele az utcák természetes ellenőrzése. A forgalmas, vegyes funkciójú, folyamatosan használt utcákon az emberek akaratlanul is figyelik egymást és környezetüket "(szemek az utcán" –"eyes ont he street" elve).

A bűnmegelőzés a környezeti tervezésen keresztül, azaz CPTED kifejezést először C. Ray Jeffery, a Florida State University kriminológusa használta. A kifejezés 1971-es azonos című könyve megjelenése után kezdett elterjedni.

Az elképzelést Oscar Newman párhuzamosan fejlesztette, könyve, a "Defensible Space: Crime Prevention through Urban Design" 1972-ben jelent meg. . A "védhető terek" (Defensible Space) koncepciója szerint az épített környezet kialakítása hatással lehet arra, hogy az ott élők mennyire érzik sajátjuknak a területet, mennyire képesek ellenőrizni azt, és mennyire válik egy terület vonzóvá a bűnelkövetők számára. 

A klasszikus CPTED egyik legfontosabb gondolata:, hogy a környezet alakítása megváltoztathatja az emberi viselkedést. Ha egy terület jól belátható, megfelelően megvilágított, rendszeresen használt és karbantartott, akkor csökkenhet bizonyos bűncselekmények elkövetésének lehetősége. A CPTED 1.0 ezért elsősorban a fizikai környezetet vizsgálja.

Főbb alapelvei

• Természetes megfigyelés

Az épület, az utca vagy a tér kialakítása tegye lehetővé, hogy az ott tartózkodók lássák, mi történik körülöttük. Az ablakok, bejáratok, üzletek, járdák és közösségi terek megfelelő elhelyezése mind hozzájárulhat ehhez.

A cél nem feltétlenül az, hogy mindenhová kamerát telepítsünk. Éppen ellenkezőleg: az eredeti CPTED-gondolat egyik ereje abban rejlik, hogy az emberek jelenléte és figyelme maga is biztonsági tényező.

• Természetes hozzáférés-ellenőrzés

A másik fontos elem annak befolyásolása, hogy ki, honnan és milyen módon tud belépni egy területre.

Kerítések, kapuk, utak, járdák, épületbejáratok és térszervezési megoldások segítségével meghatározható, hogy egy területnek mely részei nyilvánosak, melyek félig nyilvánosak és melyek tartoznak inkább a magánszférához. A fizikai lezárás helyett  sokkal fontosabb, hogy a terület hozzáférhetősége egyértelmű legyen.

• Területi kötődés

A CPTED egyik fontos felismerése, hogy az emberek könnyebben figyelnek arra a területre, amelyet a sajátjuknak éreznek.

Egy lakóház bejárata, egy belső udvar, egy park vagy egy kisebb közösségi tér akkor válhat igazán biztonságossá, ha a használói bizonyos értelemben magukénak érzik azt. Ez a territorial reinforcement, vagyis a területi kötődés megerősítésének gondolata.

A közterület és a magánterület közötti világos határok ezért nem csupán építészeti kérdések. Azt is kifejezik: ez az a hely, amelyre valaki figyel.

• Állagmegóvás

A CPTED fejlődésével egyre nagyobb szerepet kapott az állagmegóvás- karbantartás is.

A leromlott, szemetes, elhanyagolt, graffitikkel borított vagy tönkretett környezet azt az üzenetet közvetítheti, hogy ezen a helyen kevésbé érvényesülnek a közösségi normák. A jól karbantartott környezet ezzel szemben azt jelzi: valaki törődik ezzel a hellyel.

Ez a gondolat később szorosan összekapcsolódott a "broken windows", vagyis a betört ablakok elméletével is, bár a két megközelítés nem azonos. Az elméletet egy 1981-ben indított és 1982-ben publikált cikkben mutatták be James Q. Wilson és George L. Kelling társadalomtudósok. Az 1990-es években William Bratton New York-i rendőrfőnök tette népszerűvé, akinek szakmai tevékenységét ez az elmélet befolyásolta.

A CPTED első nagy sikere

A CPTED jelentősége abban állt, hogy megváltoztatta a bűnözésről való gondolkodást.

A kérdés többé nem kizárólag az volt: Hogyan fogjuk el a bűnelkövetőt?

Hanem megjelent egy másik kérdés: Hogyan alakítsuk a környezetet úgy, hogy kevesebb lehetőség nyíljon a bűncselekmények elkövetésére?

Ez jelentős paradigmaváltás volt.

A rendőrség szerepe és felelőssége mellett megjelent a várostervezők, az építészek, az önkormányzatok, az ingatlanfejlesztők és a közösség közreműködő, akár terület használatot alakító befolyása is. A bűnmegelőzési tevékenység részben tehát kikerült a rendőrségi épületből, és megjelent a város utcáin.

A térközpontú megközelítés mellett a CPTED 1.0 egy fontos problémával szembesült:

• lehet egy tér kiválóan megtervezett,
• jól megvilágított,
• belátható, és
• rendszeresen karbantartott, mégis valójában üres, személytelen és társadalmilag élettelen.

Egy tökéletesen megtervezett park sem attól biztonságos, mert senki nem használja. Egy jól megvilágított utca sem válik élő közösségi térré, ha az emberek nem érzik magukénak. Egy lakónegyed fizikai kialakítása sem képes önmagában létrehozni a közösségi együttműködést, az egymásra figyelés képességét.

Ezzel a megszületett a CPTED egyik legfontosabb felismerése: a közterületek biztonsága nem kizárólag fizikai jellemzők összessége.