"Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy." (Saint-Exupéry)
Hajónk, az elmúlt időszakban modernizált "Teronauta", lassan, méltóságteljesen siklik a Jáva‑tenger sós párájába burkolózó öböl felé, ahol Jakarta kikötője már a horizont peremén vibrál. A hajó orra alatt a víz sötétzöld árnyalatokban fodrozódik, mintha maga is érezné a part felől áradó, lüktető energiát. A város először csak sziluettként tűnik...
Miközben a végtelen világűrt kutatjuk és az égre tekintünk, saját bolygónk mélye rejtegeti a legnagyobb titkokat. Egy lehetséges válasz arra: hogyan alakulhatott ki a földi élet valójában?
A hajnali fény lassan kúszik végig a város szabályosan megtervezett utcáin, a téglák vöröses árnyalata szinte izzik a felkelő nap fényében. Új nap kezdődik: a fazekasok kemencéiből füst száll fel, a kereskedők portékát pakolnak, a csatornák mentén vízhordók sietnek dolgukra. A külső zajok azonban csak tompán szűrődnek be a közösségi épület vastag...
A környezetvédelem - úgy tartják - praktikus dolog. Valójában azonban nem praktikum, hanem erkölcsi imperatívusz! Mert aki a természetet rombolja, az a saját jövőjét is romba dönti.
Hamburg hatalmas kikötőváros, mely egykor a Hanza‑ városok szövetségének büszke tagja volt, Európa kapuja a világ felé. A kereskedelem, a hajózás és a nyitottság városa ismét egy olyan tengeri kezdeményezés központja, amely képes új korszakot nyitni a kontinens életében.
A világ megértése mindig akkor kezdődik, amikor valaki először felnéz az égre – és nem éri be a látvánnyal.
Semmi sem állandó, csak a változás.
Grönland ma is úgy áll a világ peremén, mint egy ősi őrszem: figyel, vár, és emlékeztet arra, hogy az utolsó szót mindig a természet mondja ki.
"Tigris! Tigris! éjszakánk Erdejében sárga láng, mely örök kéz szabta rád Rettentő szimetriád?"
